A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. július

Tartalomjegyzék

— XIII. reverzálist adókkal szemben a XI. tc. 12. §mában előírt eljárást egyházmegyénk egyházközségi bíróságai elmulasztották gyakom rolni. Tekintsék ezt a — tőlem .is számon kért — megállapításom mat jóakaratú, komoly figyelmeztetésnek e kötelesség teljesítőm sére, amit az egyházi felsőbb hatóság szigorúan, ellenőriz. Az elemi iskola VII. — s a körülmények szerint — esetleg VIII. osztályának is már az 1940/41. tanévben való megnyitásán ról mindazokban az iskoláinkban gondoskodni kell, amelyeknél ennek személyi vonatkozásban, vagy dologi szempontból (helyim ség nélkülözése, anyagi terhek) nincsenek elháríthatatlan akadán lyai. E tárgyban a tanügyi bizottságtól kapunk javaslatot. A több mint négy évszázados küzdelmes, de dicsőséges múltra visszatekintő pápai főiskolánk fenntartása és virágoztam tása olyan életbevágóan elsőrendű feladatunk és erkölcsi kötelesm ségünk, melyet mindnyájan mélyen átérzünk és mindenkor igyem keztünk nagy áldozatok hozatalával is teljesíteni. Nekünk mezőm földieknek valósággal szívügyünk az alma mater sorsa. Mégis sajnálatosan kell észlelnünk, hogy nagyon sok református szülő más iskolákba viszi taníttatni középiskolás gyermekeit. Elismem rem, sokszor tiszteletre méltó szempontok indítják őket erre. Ilyenek: közelebb van a másik város, — másutt rokoni körben tudják őket elhelyezni s ezen a réven valamivel kevesebbe is kerülnek, — vagy internátusi elhelyezést igényelnek, — esetleg olcsó bérletjeggyel vonaton járatják be és ki őket. A főiskola diákjainak nagy része hosszú időn át a mezőm földi egyházmegyéből került ki. Pápán nevelődtek a Református Sión és a magyar haza munkás szolgálatára, mindegyiknek oszlom paivá és díszeivé. Ma nem merem leírni sem azt a kicsi számot, amelyik azt mondja meg, hogy milyen kevés most a Mezőföldm ről való pápai diák! Ne feledjük, bármilyen magas színvonalúak legyenek is a másjellegű iskolák, akármennyi tudást adjanak is, — falaik között más vonások rajzolódnak az ifjúság lelki arcúm latára, és — más légkörből más szellemet, más világszemléletet visz magával az életbe! Pedig nekünk magyar reformátusoknak a régi lelket, a régi szellemet üdén, jnegújhodottan, minden törtem nelmi és irodalomtörténeti célzatos és tudatos átértékelés befom lyásától mentesen és szabadon kell megőriznünk és az utánunk jövőknek is átadnunk. Erre nevelt és erre nevel »a mi főiskolánk«. Igen, a mienk! De fájdalom, ma kevesebb ajakról zeng falai közt az ősi zsolm