A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. augusztus

Tartalomjegyzék

- XX. — iskolák minősítése nem az esperesi látogatás dolga, de mi­vel az Egyházi Törvények kötelességévé teszik az iskolák' megvizsgálását, ennek is igyekeztünk eleget tenni. Vizsgálatunk közben egy szomorú, sőt mélyen lesújtó tapasztalatot szerez­tünk, hogy iskoláink legnagyobb részében nem tudnak imád­kozni, különösen a felsőbb osztálybeliek a tanulás előtti és ta­nulás utáni imákon kivül alig tudnak imádságot. Ügy tiint fel, mintha az imádságtanulást az alsóbb osztályokban befejezettnek tekintenék a tanítók, amelyeknek gyakorlására a felsőbb osztá­lyokban már nem volna szükség. Pedig mi imádkozó egyháznak tartjuk magunkat, s ha már iskoláinkban is elfelejtjük az imád­kozást, hogyan várhatjuk a felnőttektől, hogy ők is imádkozó egyháztagok és erre példát adó családfők legyenek. És ahol imádkozni tudtak is, olyan összevisszaságot tapasz­taltunk az imák szövege körül, amely első sorban az ellenőrzést nehezíti meg, de magának a tanítónak a munkáját is. Volt olyan iskola, ahol 3—4-féle tankönyv, vagy vezérkönyv, vagy olvasó­könyv imáit tanulják, ennek az volt a következménye, hogy maga a tanító sem tudja az imákat és a gyermekeknek sem tud segíteni, ha azok elakadnak. Egyházmegyénk már felirt az egye­temes konventhez egységes iskolai imakönyv kiadása végett, amig az meg nem valósul, addig a rendszertelenség meg nem szűnik. Javaslom, hogy ismételten keresse meg közgyülésiink az egyházkerületi közgyűlés útján az egyetemes konventet, hogy vagy adjon ki mielőbb egységes elemi iskolai imakönyvet, vagy bizza meg ezzel a kerületeket, mert semmi sem neveli úgy az imádkozás készségét, mintha a felnőttek is tudnak gyermekeik­kel együtt imádkozni, ezt mi előttünk semmi sem igazolja job­ban, mint az a tapasztalat, hogy dunántúli kerületünk felnőtt tagjai a régi mezőföldi imákat még most is tudják, de nagyon bántja őket, hogy gyermekeikkel a sokféle imádság miatt nem tudnak együtt imádkozni és így őket az imádkozásra rászok­tatni. Ami pedig iskoláink ebbeli fogyatkozását illeti, ez alka­lommal elégedjünk meg azzal, hogy általában figyelmeztetjük a tanítói kart ezen hiány pótlására abban a reményben, hogy a jövő évi esperesi látogatásra ezt valamennyien pótolni fogják. Ennél a tárgynál említem fel azt is, hogy az iskolai ének­tanítás sem mindenütt kifogástalan, először, mert a tantervben felvett anyagot nem veszik figyelembe, az önálló éneklésre elég gondot nem fordítanak. Pedig a mi kálvinista népünk szeret is y

Next

/
Oldalképek
Tartalom