A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— II. — bölcs megválasztásának és alkalmazásának — az élni akarásnak és élni tudásnak is. Isten iránti mélységes hálával állapítom meg, hogy egyházmegyénk gyülekezetei, presbitériumai és egyháztagjai az elmúlt év próbáitatásai és kísértései között is hivek voltak, megállottak. Pedig itt is úgy kísért a szegénység, az immár világszerte szervezkedő, vagy megszervezett hitetlenség, istentagadás — és megújuló hatalommal, merészséggel és fortéllyal támad amaz ős ellenség is. Megint sok szó esik a felekezeti békességről országszerte, — e körül tehát baj van. A közös protestáns bizottság megfontolt és bölcs határozata útját állja e téren konkrétumok kiterítésének és tárgyalásának, azt azonban nem gátolhatja meg, hogy erről a helyről is szétkiáltsam a figyelmeztetést: pásztorok, vigyázzatok a nyájra, őrállók, kettős őrséget a falakra és kapuk elé! Félnünk nem kell és nem is szabad, ha a világegyetem összetörnék és lezuhanna is, mert Isten ott van és velünk van abban is, de a vigyázat és őrködés nagyon megindokolt és százszoros kötelesség. II. Az általános helyzet a mult év óta alig változott. A lelki élet terén mindig sok a kivánni való, nemcsak azért, mert a megelégedés és megállás itt visszaesést jelent, hanem azért is, mert úgylátszik, mintha nem is törekednénk úgy a tökéletességre, mint azt Pál apostol magától is, mitőlünk is megkívánja. Az istentiszteleteket gyülekezeteink nagy részében csak a kisebbség gyakorolja, a háborúk előtti reggeli könyörgéseken való részvétel szép szokása pedig — az adventi napok kivételével — immár tiszteletreméltó emlék. Pedig az istenháza ma is mennyországnak kapuja, ha oda Krisztus által van is bemenetelünk. Az úrvacsorával élők száma (29.300) most sem éri el az egyházmegye lélekszámát, pedig néhány évvel ezelőtt még meghaladta azt. A kifogás a tisztességes ruha hiányával mentegetődzik, de félő, hogy sokkal inkább a léleknek királyi vendégséghez méltó ama fényes és hófehér ruhája hiányzik. A reverzálisok, áttérések és kitérések arányszáma a mi egyházunkra kedvező. De ezen a téren minden veszteség fáj. Különösen látogatottak a vallásos estélyek, nem egy helyütt meghaladják a közvasárnapi templomlátogatást: éppen azért nyomatékosan kérnem kell lelkésztestvéreimet azok különös gonddal kiválasztott és megfelelő tartalommal való betöltésére. Legtöbb helyütt az iskolában tartják, néhol a villanyvilágítással ellátott templomban. Az elsőnek előnye a szabadabb műsor, a másodiké a na-