A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1930. augusztus

— 34 — az illetékes egyházi hatóság részéről a K. K. H. Ő. 44. § (3.) bekezdéséhez fűzött Utasítás (8.) bekezdésében körülirt eljárás mellett megküldött megkeresés és ki­mutatás alapján, — a beszedett összegnek a megkereső egyházi hatósághoz való elküldése pedig ugvancsak a K. K. H. Ő. 44. § (3.) bekezdéshez fűzött Utasítás III. fejezetében előirt módon történik. A behajtást a község meg nem tagadhatja, de tekintet nélkül a kive­tési kulcs nagyságára, minden felsőbb hatósági utasí­tás nélkül tartozik foganatosítani. Maguk a kimutatott hátralékok természetszerűen nem vonhatók községi együttes kezelésbe. Az együttes kezelést elrendelni nem lehet, mert az egyházközségeket megilleti az a jog, hogy a két kezelési rendszer közül a nekik legmegfele­lőbbet szabadon választhassák. Egyházmegyei közgyűlés midőn mind­ezen rendelkezéseket az egyházközségeknek tudomására hozza, szükségesnek érzi meg­tenni a következő figyelmeztetéseket: a) Mivel az állam részéről az egyházi és iskolai tartozások beszedésére a jogsegély to­vábbra is megfelelő módon biztosítva van, egyáltalán nem kívánatos, hogy akármelyik egyházközség különösebb fontos ok nélkül — esetleg talán pusztán kényelmi szempontból — lemondjon a saját kezelésről és a községi együttes kezelést igényelje. Első sorban nem lehet ez kívánatos a szorosan vett egyházi adókat és az ügynevezett párbér jellegű szol­gáltatásokat illetőleg (személypénz, lélekpénz, családi adó, lélekgabona és esetleg közmunka is). Ha valamelyik egyházközség mégis a köz­ségi együttes kezelésbe vonás mellett foglalna állást, erre vonatkozólag köteles kikérni az egyházmegye, illetve esetleg fellebbezés út­ján az egyházkerület engedélyét. b) Amennyiben az egyházközségek is­kolai célokat szolgáló egyházi adójuk korlát­talan együttes adókezelésbe vonását kívánják elérni, úgy a célt az iskola szükségleteinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom