A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július

— 58 — 249 milliónak. Kiemelendő adatok e téren: Mezőszentgyörgyön hat presbiter fizette 28 millió korona már különben visszatérített kölcsön s/

4 évi kamatját; Polgárdin H. Földes János 10 hold szántóföldet ajánlott fel egyházi célra, Dégen a Bibó-család 4 hold földet adott az egyháznak családi sírbolt gondozásának a kötelezettségével, Küngösön kilenc nem egyháztag több mint 2 millióval járult a tanítólakás javításának költségeihez, köztük özv. Molnár Béláné őnagysága, székesfehérvári lakos 1 millióval, Székesfehérváron a város 2,900.000 K, dr. Szűcs Gedeon 5,000.000 K, Vargha Elemér 5,000.000 K, Lipcsey Lajos 3,000.000 K, Akóts János 2,300.000 K, dr. Veszely Ernő 1,500.000 K, Krump Kálmán 1,800.000 K, Csapó István 4,000.000 K, Nagy János és Miklós Géza 1 — 1,000.000 K-ás adományokat tettek, Móron Pikó Zoltán gyógyszerész templomi emléktáblát készíttetett a hősi halottak emlékére, az elhelyezés és leleplezés ünnepének költségeivel együtt mintegy 5,000.000 K értékben, Középbogárdról már másutt emlékeztem meg. Kisebb adományokat Isten dicsőségére stb. cimen nagyon sokan adtak. — Fejezze ki egyházmegyei közgyűlésünk hálás köszönetét azok iránt, kik szives adakozói voltak egyházunknak Istentől vett javaikból. Az adományok csökkenésével szemben felemelkedett az egyházi készpénzadó 844 millióról 1170 millióra, a gabona-adó pedig 250 q-val csökkent. Úgy látszik, hogy pénzértékünk stabilizálódásával együtt kezdünk lassanként visszatérni az inkább készpénzzel való adózás rendszeréhez. — Egyházi épületeink 15 ]/

2 milliárddal eléggé biztosítva vannak tűzkár ellen. — Takarékmagtára 18 egyháznak van 1217 q magtári gabonavagyonnal. Egy különösen elszomorító jelenségről kell még itt megemlékeznem. Az istenházának látogatottsága a legtöbb helyütt vagy emelkedik, vagy legalább nem hanyatlik — a vagyonosabb egyháztagoknál, mig a szegényebb néposztály mintha elszokott volna itt-ott az istenházától. Pedig a szegénynek is „drága kincs a hit" s e téren nem mentség az ünneplő ruha hiánya; félek, hogy a lélek fejedelmi ruhája hiányzik vagy szakadozott; még mindig meglátszanak rajta egy boldogtalan év tövisbokrának a nyomai. Itt még igen sok a teendő: a felvilágosítás a beszédben, a jóra vezérlő szeretet a cselekedetben, a vas szigor a megátalkodott bűnnel szemben. Az a bizonyos „bécsi tűz" mintha még mindig ott lappangana a hamu alatt minálunk is. Vigyázzunk, hogy ki ne