A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. november, 1927. július
— 29 — nem engedhető meg, hogy a konfirmándusok közül a vizsgán valaki megbukjék. Nem olyan jellegűnek kell e vizsgának lennie, mint aminők a megszokott iskolai, vagy osztály vizsgák. Ettől a vizsgától nem szabad előre félnie a növendéknek, erre a vizsgára életének minden idejében esak kellemesen és boldogan szabad visszagondolnia. A konfirmációi vizsga napja olyan legyen napjai sorában, mint majd később az esküvője napja lesz. A lelkipásztor bölcsességére tartozik elbírálni, kikre nézve volna még kívánatos az előkészítés munkájának folytatása és ha ez a halasztás nem jár veszéllyel, ne bocsássa őket együttes vizsgára azokkal, akik jól elkészültöknek tekinthetők, hanem tovább is foglalkozzék velük. Ennek a további előkészülésnek nem szabad az osztályismétlés jellegével bírnia s mikor a kielégítő, vagy elérhető eredmény biztosítva van, a többitől elmaradt növendék azonnal külön vizsgát tehet a presbitérium előtt. Aki vizsgára bocsáttatik, az okvetlenül tehessen hitvallást és fogadalmat, annak legyen megengedve az urasztalához járulhatás is. A külön vizsga gondolatától a növendékek ösztönszerűen idegenkednek s azon igyekeznek, hogy társaikkal együttesen állhassanak ki az ünnepélyes vizsgára. Erkölcsi fogyatkozás miatt hiba lenne a serdülő gyermeket a konfirmációtól elutasítani, mert ez csak siettetné a kamaszodó növendék romlását, épen ezért sürgős, hogy minél hamarabb a konfirmációi előkészítés áldásos, nevelő hatása alá kerüljön. A konfirmáció reformjának megvalósításánál a mezőföldi egyházmegye köz-