A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1925. július

— 12 — sóvel újabb kórelemmel forduljanak képviselőtestületeikhez. 16. Esperes úr a legnagyobb aggodalommal és féltő szeretetének megnyilatkozásával emlékszik meg egyházkerületünk büszkeségének, a dicső ősök nagy alkotásának, a pápai református főiskolánknak válságos helyzetéről, amelybe azáltal jutott, hogy tőkéi a pénz leromlásával elértéktelenedtek, az egyházak által fizetett járulékok elégteleneknek bizonyultak és az utóbbi években csak külföldi hittestvéreink segélyei és adományai tették lehetővé fennállását és működését. Ennélfogva bölcs megfontolásra, nagy elhatározásra és minden erőnket megfeszítő áldozatkészségre van szükség, hogy a hazafias és magyar nemzeti kultura ezen vódbástyáját, a tiszta evangéliumi keresztyénség eme világító tornyát az elsorvadástól megmentsük, hogy amikor 6 év múlva 400 éves fenállásának emlékünnepe leend, romjaiból megelevenedett Phőnixként, minden vész és vihar ellen biztosítva léphesse át egy új évszázad küszöbét és teljes fegyverzettol haladhasson tovább dicső hivatásának: „Istennek, Hazának, Tudománynak" szolgálatában álló munkájának végzésében. E tárggyal kapcsolatosan főtiszt, püspök úr ismerteti pápai főiskolánk, különösen a theol. akadémia anyagi helyzetét, mely szerint az eddig meglevő fedezeti forrásokhoz még évi 20.000 a. korona szükséges a fenntartó egyházkerület részéről, hogy az iskola fennakadás nélkül működhessék. Ebből a 20.000 K-ból a mezőföldi egyházmegyétől kér 5000 koronát. Előadja, hogy megjelenésének egyik célja épen a főiskola jövőjének biztosítása s amint a többi egyházmegyék eddig mind megszavazták a reájuk háruló hányadot, reméli ós kéri ennek a mezőföldi egjházmegye által leendő megszavazását, melynek az egyes gyülekezetek között lélekszám és vagyoni erő aránya szerint való megosztására bizottság kiküldését javasolja.