A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július

Tartalomjegyzék

talentumosaink az Írók seregéhez, egyházmegyénk pénztára, vagyonosaink a részvényesek táborához csatlakozzanak !! Mig vérző szivvel irjuk ivlapjainkra: „elhullanak legjobbjaink e hosszú harc alatt", „öldöklő nyilait ránk viharozza dühe" a négy éve dúló háborúnak, addig mély háladással magasztaljuk megtartó Istenünket, hogy egy év alatt egyetlen Jézus szolgája sem ment el közülünk azon az úton, melyet hajléktalan özvegy és árvák pergő könnye jelöl meg. Tanítói karunk ékességéből egy drága gyöngy hiányzik. Tóth István úr, a sárkeresztesi református egyháznak kitűnő tanítója, tanügyi bizottságunk jegyzője, egyházmegyei tanítóképviselő stb., életének 58-ik, hivatalos működésének 40-ik, boldog házasságának 33-ik évében, f. évi február 20-án hosszas betegség után meghalt. Az érdemeshez méltó nagy közönség részvéte mellett február 22-én temettetett el. Áldó emlékezésünk jegyzőkönyvünkben tisztelje meg. Részvét-iratunk enyhítse a kesergő özvegy fájdalmát. Derecskei István úr, a csőszi egyháznak 30 évig volt nagy szorgalmú tanítója, életének 75-ik, nyugalomba vonulásának 13-ik évében f. évi március 17-én tért meg az örök nyugalom helyére. Egyházmegyénk több egyházában mint általánosan kedvelt férfiú és kiváló tanító működött. Nevét, érdemeit jegyzőkönyvünkben, jó emlékezetét szivünkben őrizzük meg. Győző Molnár Imre úr, a kislángi egyház énekvezére, állítólag hősi halált halt. A hazáért életet áldozott hű kebel idegen föld porában hamvad el. A hős és egyházához buzgón ragaszkodó tisztviselő nevét és áldozatát megtisztelő koszorúval övezve örökítsük meg jegyzőkönyvünkben, özvegyének részvétiratunk nyújtson némi enyhületet. Egyetemes egyházunk gyászba öltözött, midőn az erdélyi egyházkerület nagytudományu, áldozékony, jó szivü püspöke, konventi, zsinati elnök, dr. Kenessey Béla úr, a szenvedések árvizein átvergődve, a nyugalom Ararát-