A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július
Tartalomjegyzék
A mezőföldi református egyházmegyének Székesfehérvárra 1918. évi julius hó 31-ik napjára összehívott rendes közgyűlése elé terjesztett esperesi jelentés. Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Régmúlt idők szép emlékeképen, a lelkesedés lángjától ragyogó napok keltek fel egyházi életünk egén mult évi közgyűlésünk óta. Alkonyulatuk csak természetes változás, — nem az ünnepi mámor után szendergő tétlenség éjszakája. Ha négy század diadalai, küzdelmei hirdetik az Istenhez emelő eszmék élő, teremtő munkás erejét, úgy az emlékezés diadalmi ünnepei után sem változhatik a világosság sötétséggé, a nappal éjszakává, hanem inkább az emlékezet oltáránál meggyújtott új szövétnek olthatatlan lángjával új ösvényekre vet fényt, — vezető világosságával nem hagy tespedni, ébren tart; — új eszmék pattannak ki az agyakból; — a lelkesedő szivek hőfoka termékenyítő meleget sugárol ki. Valamint a természetes nap fénye sem vész el, ha nyugvóra száll a természet, úgy az örök-eszme, Isten ige vezérfénye is áttör századok, ezredek ködén. Az Istenige fényszóró ereje, az emlékezés tábláján, a négyszázados évfordulón, újra láttatta velünk a „lelki szabadság áldott, új világát". Október 4-én egyházkerületünk közgyűlésével kapcsolatban Pápán hozzá méltó lelki fenséggel, — október 25-én egyházmegyénk Székesfehérváron a vármegye, város és a vidék részvétele mellett, választékos műsorral, fényes sikerrel, — október 31-én
