A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. augusztus

— 38 — hogy egyetlen iskolánkban som szünetelt a tanítás s hogy általánosságban 8 hónapra jön ki az egységszám, ameddig azokban a tanügy vezetői tanítottak. Ismerve a Tek. Tanítói Kar tanerejét, ezen bizalmunkban nem is csalatkozunk. Mert a régi, itthon levő, kipróbált gárda, ha lehetséges, csak fokozta eddigi munkájának kiváló sikerét. Az újak felől — legyenek azok bizottságunk s a nagyt. egyházmegye által szeretettel köszöntve és fogadva! — a legnagyobb elismerés hangján szólnak a jelentések. A helyettesítésnél közreműködött lelkész urak és Sárkeszin a tanítási körében általunk a múltban előnyösen megismert Tek.Tanítóné Asszony munkájáról, mellőzve minden udvariaskodást, a teljes méltánylás és hála hangján kell megemlékeznem. A tanügyre a helyzet által éppen nem kívánt, szerencsétlen gondolatból származott tanévmegrövidítés; továbbá a közoktatási kormány által a beiskolázás el nem rendelése; végül a közigazgatási közegek szinte gúnyolódó teljes közömbössége, — mint egyik körlelkész úr igen találóan megjegyzi — hatástalanok maradtak. Ezeknek ólét letörte a tanítói kötelességérzet annyira, hogy egyházmegyénk területén túlnyomóan jeles- ós jónak mondható a tanítási eredmény. Ezért kérem a T. Bizottságot, fogadja el és tegye magáévá amaz indítványomat, hogy az 1915—-16-ik tanévben egyházmegyénk iskoláiban tanított lelkészek, tanítónők, tanítók és tanítóné részére az egyházmegye jegyzőkönyvében fejezze ki elismerését és köszönetét. .8. És itt helyénvalónak találom ama kérdés felvetését: „mert minden munkás méltó a maga jutalmára" néni háramlik-e bizottságunkra a kötelesség, hogy megtegye a kezdeményező lépést az irányban, hogy azok a helyettesítést végzett egyének — egyházmegyénkben ez évben csak lelkész urakról van szó , akik a hadbavonult tanító urak helyett