A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 63 — tálat, az egy téren való hosszasabb működés a kevésbbé jeles utódokból is alkot közbecsülésre érdemest. Ok, tűrtek T. B! kálvinista egyházi szolgák voltak, igazi típusai a, XVII. ós XVÍII. század protestáns lelkitanitóinak. Az ő eltávozásukkal ez ritkul meg s lassanlassan ez vész ki mezőföldi reform, egyházmegyénkből. Az ős ker. hitű alma maternek növendékei s a nagy Gamaliel: Vály bácsinak tanítványai ugy oda voltak forrva az anyaszentegyház testéhez, mint tavaszi levél a fájához. Sok ifja Timotheus nem hoz ki a tbeol. academiákból akkora hitet, amekkorával ők lelkileg felfegyvereztek s áldásos uton vezettek egy egész embernemzedéket. Egy Csapó Ödön, Salamon Károly, Baráth Dániel s az ő kortársaik mély kálvinista hite eszközölte azt nagy részben, hogy a korszakos átalakulások idejét minden rázkódtatás nélkül élte át egyházunk. Az egyházi adózások uj mederbe vitele az újításokkal mindig együtt járó nagy áldozatoknak megtételére hivták fel egyházunk tagjait S hogy a sociális korban, a minden recompensatio nélküli súlyos áldozatot meghozó nép oly teljes megnyugvással fogadta az uj eszmét, mely sehol nem eredményezett nem zendülést, — de még csak ellentmondást sem — holott pedig régen megmondta azt a bölcs: aki a g}

Tepüt elbánja, megmarja azt a kigvó. Préd. X 8. — : annak a mélységes kálvinista hitnek és egyházhoz való törhetetlen ragaszkodásnak eredménye, mel}'et ők plántáltak be s szelid szeretettel ápoltak a mai generatio lelkében. Nem szólok elitélőleg az uj tanítói nemzedék hitéről és kálvinista épületéről; de amikor az övékét igy kiemelve, elismerem, konstatálom, hogy olyannak kell lenni minden időben a ref felekezeti tanítónak. Becsülósünk selismerésünk kiséri őket a megérdemelt