A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 26 — Midőn egyházmegyénk e kötelezettségének a legszivesebb készséggel tesz eleget, részt óhajt venni egyszermind a véghetetlen csapással sújtott, kesergő úrasszony fájdalmában is, mely részvétének Ngs. özv. Molnár Béláné Úrasszonyhoz megküldendő jegyzőkönyvi kivonatban ád kifejezést. 11. Egyházmegyénk tanitói karának veszteségei, gyásza mellett aláhajtott fővel áll meg egyházmegyénk közgyűlése. — Cseszkó Mária megválasztott dégi tanítónővel a már-már célhoz ért szép remények kedves virága hajolt le dérütötten; őt követte az elhalt leánykáért koporsójába sirva menő édes apának, Cseszkó Sándor szilasbaihási kántortanító urnák a, nem váratlan ugyan, de családjára ós egyházára is nehezen pótolható veszteséggel s felejthetetlen gyásszal együtt járó elhalása; majd Précsényi Sándor urat, a pálfai egyházközség buzgó tanítóját ragadta el családja köréből, nemes munkateréről a hirtelen halál. Egyházmegyei közgyűlésünk a hü munkások emlékezetét jegyzőkönyvében megörökíti s az elhunytakért siró kedvesek gyászát vigasztaló részvétével óhajtja megenyhíteni. 12. A dunamelléki egyházkerület püspökének, a magyar irodalmi élet egyik kiválóságának Dr. Baksay Sándor urnák halála feletti megilletődésót egyházmegyei közgyűlésünk jegyzőkönyvébe iktatja s az elhunyt nagy férfiú érdemeinek a méltó elismerést megadja. 13. A nyugalomba vonult Salamon Károly székesfehérvári és Baráth Dániel kálozi tanitó uraknak