A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

_ 7 — serény, buzgó, nehéz polgári szolgálat nein fárasztották meg, majd az egyház szolgálatában, nem pihenő nyoszolyát kerepve, látjuk hithűsséggel, lelkitesti erővel forgolódni azt a férfiút, akit erős kálvinista hitű szülők által nevelve — bölcsője ringásától kezdve magunkénak mondhatunk, akit Isten jó kedvében adott nékünk, — aki sziv és lélek szerint kész a nagy emlékezetű Kenessey István ős derék utódja lenni, megörökíteni nevét ott, hol hitért, hazáért, szabadságért áldozni kell! Kitűnő vczetőférfiaink után keseregtünk, midőn 1902-ben az e. megyei kormányzó tanácsbirák diszes sorába, majd 1903-ban az egyházmegyei tisztikar élére választottuk egyházmegyei gondnokunknak, iktattuk munkás férfiút követelő hivatalába kitörő lelkesedéssel kenesei Kenessey Miklós szeretett gondnokunkat. Pál apostol szent munkájával beszámolva mondotta: „ti tudjátok, mint viseltem magamat közöttetek". így szólhat 10 évi gondnokságának idejére tekint' a mi gondnok urunk is. Tudjuk, látjuk! Ezért a tiz évi évfordulót is örömmel nyilvánítjuk sziveink örömünnepének s mély tisztelettel üdvözöljük. Ünnepi hangulatunk szent fohászában kérjük a jó Istent, hogy éltesse Ót sokáig! Az élők hálája, elismerése kisérje híven! a „jövendőnek utánzásul" szolgáljon örökké! Az egyházmegyére vet fényt, ha egy tagját kitüntető bizalom emeli magasra. — A mi három óv óta világi tanácsbiránkat: Szász Károly urat emelte a nemzetgyűlés bizalma az alelnöki székbe. Tudás, bámulatos kitartás a munkában, szivjóság, nagy műveltség teszik őt értékes kincsévé a közós egyházi életnek. — Magas állás és egyéniség kölcsönösen vetnek fényt egymásra, jut abból egy sugár nékünk is! Az egyházmegye nevében,meleg szeretettel üdvözöljük Ót közgyűlésünkben! Éltesse az Isten! Áldás legyen élete sokáig! A dunamelléki e. kerület ősz püspökét, a magyar zamatu népies irót, tudós műfordítót, a böl-