A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

91 — Ha az adósegélyezés aktusának még megkezdése előtt a fokozatos egyházi hatóságok a maguk törvényes jog és hatáskörükben, úgy az egyházközségre, mint a hivatalnokokra nézve kötelezőleg megállapították volna a dijlevelek pénzbeli ellenértékét — földeken kívül s az adósegély az ezek alapján elkészített rendes — normális költségvetésekben esetleg mutatkozó hiányoknak megfelelő volna: bizonnyára nem állhatott volna elő az a helyzet, hog}: az egyh. közig, bíróság előre láthatólag sok ilyen vitás ügygyei legyen kénytelen foglalkozni, mi a biró lelkiismeretét ugyancsak próbára teszi; nem állhatott volna elő az a helyzet sem, hogy egy egyházi főhatóság ugyanazon egyházközség belhivatalnokainak a tényleges áraknak megfelelő pénzértékre átváltoztatott s felterjesztett dijleveloit. 1907-73. sz. a. ke.lt jkönyvi pontban azért nem erősíthette meg, mert ,,az egyházak súlyos pénzügyi zavaroknak teszik ki magukat, ha bolhivatalnokaik dijleveleil az adóügyi bizottságok számításait haladóan értékelik,

1' 1909.-235. sz. jkönyvi pontja szerint pedig azért, mert azok a normál költségvetés és a segélyek megállapításánál alapul vett átlag — árak szerint, értékeltetvén az \. t.-c. 115. §-a alapján megerősíthetek nem voltak. Isten mentsen, hogy ez vád legyen: de igy — ismét hangoztatjuk, hogy — jóindulat,u tévedés folytán előállt olyan valóság leszögezóse mit elhallgatni tovább nem lehet, nem szabad; még kevésbbé szabad pedig e hibás alapon folytatott továbbépitkezés által még súlyosabbá tenni az amúgy is nehéz helyzetet. A kényszerhelyzet előtt meghajolni okosság és kötelesség is: nem is akarjuk mi az adósegélyezós —