A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1912. július

mindenki ismerte s meggyászolta — mi kik személyesen ismertük megsirattuk, s áldva őrizzük, emiitjük nevét. A Kálvineumra, hálás elismerésre méltó szives készséggel ajánlották fel gyülekezeteink évi járulékaikat, legtöbb helyen a lelkész egyházi adóját, midőn erre egyázlátogatás alkalmával felkértem őket. Az országos gyám és nyugdíjintézet segélyezésében nem részesülhető özvegyek a mi kerületünkben, 100 kor. rendes segélyt kapnak évenként. Püspök urunk szerető gondoskodásának eredménye ez. Isten áldja meg jó szivéért! Az országos gyám és nyugdíjintézet a folyó évtől kezdve az özvegyek segélyét 500-ról 600 k., félárvákét 100-ról 120 k., teljesen árvákét 150-ről 180 k.-ra emelte fel. Bár nem dus adomány, de mégis egykét könycseppet törlő ez a segély felemelés. A nyomorúság özönvizei kezdenek megtérni, a, biztató szivárvány ott dereng a szegénységgel küzdő sok lelkészcsalád felett, a sokáig igért, a megadáshoz közel levő lelkészi korpótlék képében. Kizártnak tartom a reménybeli csalódást, mert a Jévai kerületi gyűlésen annak a nagy emberünknek ajakáról hangzott el az ezen évben beváltandó Ígéret, akiben még nem csalódott senki, aki fény és vezér csillag nemzetünk és egyházunk felett. Istenem! ha a politikai őrület kilőtt golyója kioltotta volna a nemes ellenfél előtt is értékes, de nékünk drága életet, mil}

Ten szánandó szegények, vezért vesztett sereg lettünk volna! A gondviselés Istenének adjunk hálát, hogy megoltalmazta Gr. Tisza István ur főgondnokunkát. E feletti örömünknek, ragaszkodásunknak adjuk jelét jegyzőkönyvünkben ós erről értesitsük szeretett főgondnokunkat.