A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

tiszteletének és szeretetének szép szavakban kifejezésével a magas hivatásu férfiú elé, a ki a tőle megszokott keresetlen, de erőteljes előadással meghatottan és meghatón válaszolt. Szivünk igaz óhajtása, lelkünk áldó kivánata: „ad multos annos"! De nemcsak örömben volt részünk, hanem fájdalomból is vettünk bő részt a mult évi egyházmegyei gyülésünk óta 1908. évi szeptember hó 14-én kinos műtét után Budapesten elhunyt egyházmegyénk egyik rokonszenves lelkésze, a mezősztgyörgyi gyülekezetnek még csak 40 évet ért lelkipásztora. Fájó részvéttel állottunk koporsója mellett a sokat szenvedett jobb sorsra érdemes lelkész testvérnek, kegyelettel kisórtük elmúló porrészét a mezőszentgyörgyi hittestvérek sirhal mai közé, csendes-békés nyugalmat kivánva a kiszenvedett testnek, örök boldogságot a föld csalódásaitól szabadult léleknek. 1909. évi január 22-én hunyt el egyházmegyénk köztiszteletének részese a puritán kálvinista lelkű magyar, egyházmegyénknek 1895. julius 9-e óta érdemes világi tanácsbirája nagyságos Bibó Dénes ur is. A lajoskomáromi kis gyülekezetünk nemeslelkü és áldozatkész pártfogóját, egyházmegyénk őszinte és igazlelkü tanácsosát, felekezetünk egy hű tagját, a haza egy nemes magyart, az áldott lelkű feleség szivének felét élete boldogitóját és a szép család erős oszlopát veszítette el a boldogul tban. Áldás emlékezetére! Csak néhány napja még f. julius hó 12-én temettünk egy 42 éven át a terhes és tövises; de nemes és tiszteletet érdemlő tanítói pályán hiven működött férfiút, a mezőszentgyőrgyi g3

7ülekezetnck 31 évig volt tanítóját tek. Bakoss János urat. Elköltözött ő is, szenvedések után, de hirtelenül érve véget; hagyva szerettei lelkén gyászt, életükben