A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1908. július

6 a kenetes ajkú szónokban, az ékestollu főjegyzőben, a nemes érzelmekben gazdag emberben: Kenessey Bélában, a kit régóta ismer önzetlen és buzgó egyházi és irodalmi működésében gazdag érdemeiért egész egyházunk. Áldásunk kisérje nagy hivatalában! A tiszántúli nagy egyházkerületünket is súlyos veszteség érte. elhunyván magas életkort elért és a szép életidőt sok érdemmel eltöltött püspöke, Kiss Áron ur. Sokrahivott szolgáját későn, a zsoltárt iró által emlegetett életidőn jóval tnl szóllitotta az Ur magához; megáldotta őt a sziv ós lélek kincseivel, hogy boldogíthassa szép családját, szolgálhassa nemes honszerelemmel hazáját, lehessen hű munkása egyházának és nagy tudásával gazdagítsa református egyháztörténelmünket, értékes müvekkel sorakozván azok közé, a kik a pi'ot. egyházi irodalom terén buzgósággal és bölcsességgel munkálkodtak. F. évi május hó 30-án délután szállt el a hű lélek a már elgyengült testből, hogy elvegye jutalmát az ő Uránál! Nagy részvét kisérte sirjába a junius 3-án végbe ment temetése alkalmából; emlékezzünk mi is a nagyról és jelesről áldó kegyelettel ! A mi egyházmegyénk lelkészi karából is kidőlt egy tagtárs, a csákberényi egyházban majd 40 évig lelkészkedett Márton Miklós ur e f. évi február hó 7-én d. u. elszóllittatván az élők közül. Kedvezőtlen idő miatt csak kevesen jelentek meg február 9-én történt temetése alkalmával; rójuk le azért itt lelkésztestvéri szeretetünk és részvétünk adóját, kegyelettel emlékezvén meg róla jegyzőkönyvünkben! Állami életünkben is történtek a mult egyházmegyei közgyűlésünk óta olyan dolgok, a mik egye-