A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 91 -tésbeu levő fákat mindig a lelkészek nyesették s az egyház azokat saját czéljaira soha nem fordította. Továbbá neki azt mondták, hogy a kérdéses észak felől eső kerítést mindig a lelkészek használták. Még ha tényleg a tanítói lakhoz tartoznék is, akkor sem az egyházat, hanem a tanítót illetné a kerítés haszna,, az akkori tanitó pedig beleegyezett, hogy ő a fákat felhasználhassa. Az sem áll, hegy a karók, vagy annak egy része a temetőből valók, mivel ő a berhidai leikészsége alatt egyetlen egy fát sem vétetett ki a temetőből. A temető árkában az országút mentén ültetett, de meg nem eredt akáczfákat sem használta fel karóknak, hanem azokat az iskolánál égették el. Végül megjegyzi, még Vargha Kálmán lelkész, hogy ha mint hivatali -elődjei tették, ugy ő is kártérítés nélkül elégethette a kerítésből kivágott fákat: az esetben mint tulajdonával rendelkezhetett azokkal s legjobbnak tartotta karókul felhasználni. Ezek alapján kéri ítélettel kimondani, hogy a 650 drb. karó az ő tulajdonát képezi, és annak elszállítását vagy bármi módon leendő értékesítését a berhidai egyház tűrni tartozik. Ezt a keresetlevelet az esperesi hivatal hiteles másolatban közölte a berhidai ref. egj'ház elöljáróságával s felhívta azt, hogy ellennyilatkozatát záros határidőn belül terjessze be. Az elöljáróság védekező iratát beterjesztette s abban viszontkeresetet indit Vargha Kálmán ellen a 650 drb. szőlőkarónak az egyház részére leendő megítélése iránt. Tagadja az elöljáróság, hogy valamikor a kérdéses kerítés használatára nézve tulajdonjogot adott volna Vargha Kálmán lelkész urnák, vagy bárkinek is, az a kerítés az egyházé, mert az