A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1906. július

— 87 -vallomásával, részint a vádlott saját beismerésével igazoltattak. Az igazolt 1, 2, 3, 4, 6 és 7 alatti vádpontokban felsorolt ténykedések és mulasztások az egyházi törvények 301. §-ának 7. pontjába ütköző vétség tényálladékát állapítják meg. Ezen vádpontokra vonatkozólag nem volt figyelembe vehető vádlottnak azon védekezése, hogy a XCIV. zsolt. 6-ik versét azért énekelte, mert a lelkész azon zsoltárnak megfelelő beszédet tartott, mert a tanuk vallomása szerint még a templomi gyülekezet egy része is észrevette a czelzatosságot, másrészről az is valótlan, hogy az egyházi beszéd tartalma kívánta volna meg ama zsoltár éneklését, hacsak a lelkész azon értesítését nem vette figyelembe, hogy kibucsuzását bejelentette, de akkor meg éppen kétségtelen az igazolt czélzatosság. De nem volt figyelembe vehető az sem, hogy vádlott azért nem volt templomban a lelkész kibucsuzása alkalmával, mert szombaton este disznótort tartott és ott a hajnali órákig mulatott, mert eltekintve attól, hogy vádlottnak azon alkalommal való részegsége nem igazoltatott is, neki mint kántortanítónak első kötelessége arról gondoskodni, hog}' a vasárnapi isteni tisztelet zavartalanul megtartható legyen. Nem a disznótor az első, hanem a szolgálati kötelesség és ha vádlott tudja azt, hogy mulatozás után képtelen hivatalos kötelességét teljesíteni, akkor ne szombaton este tartson disznótort, hanem másnapon. Ilyen iskolásfiuboz méltó alaptalan kifogásból áll vádlott többi védekezése is. Az 5-ik vádpont bizonyítottnak nem tekinthető, részint azért, mert arra nézve, hogy vádlott édesapjával rosszul bánt, közvetlen bizonyíték elő nem állit-