A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1904. július

— 63 — előadója Peti Lörincz egyházmegyei tanácsbiró volt, aki az ügyet ugy adta elő és akként ismertette, hogy a püspöki látogatás alkalmával a magyar-atádi ev. ref. egyház, a püspöki látogatás költségei tárgyában, az orczii ev. ref. egyház presbitériumával előzetesen azért nem érintkezhetett, mivel az orczii egyház lelkésze abban az időben állásától fegyelmileg el volt mozditva. Peti Lörincz előadó tanácsbiró azonban tévedett, mert ifjú Csire István orczii ev. ref. lelkész sem 1898. évi május hó 14-én, sem azt megelőzőleg állásától sem fölfüggesztve, sem elmozdítva nem volt, hanem csak 1898 október hó 31-én függesztetett föl állásától, de a fölfüggesztés csak pár napig tartott. A b.-somogyi egyházmegye közigazgatási tanácsa Peti Lörincz előadó véleménye alapján az orczii ev. ref. egyházat a püspöki látogatással fölmerült költségek czimén 79 koronában és járulékainak megfizetésében elmarasztalta. Azon marasztaló határozat ellen az orczii egyház föllebbezést adott be, de ez mint elkésett, visszantasitatott. Ifj. Csire István Peti Lörincz tanácsbiró ellen fegyelmi följelentést tett amiatt, mert a kérdéses püspöklátogatási költség előadása közben használt azon állításában, hogy ö a püspöklátogatás alkalmával állásától el lett volna mozditva, rágalmazást látott. A b.-somogyi egyházmegye fegyelmi hatósága 1902 augusztus 28-án hozott határozatával az ifjú Csire István panaszára folyamatba tett fegyelmi eljárás terhe alól azonban fölmentette és panaszlót az okozott költségek viselésére kötelezte. Ifj. Csire István az egyházmegyei határozat ellen föllebbezést adott be és abban a Peti Lörincz tanácsbiró előadását hazugságnak bélyegezte. Az egyházkerületi bíróság azon föllebbezést, mint elkésettet, visszautasította. — Akkor ifjú Csire István perújítással élt; perujitási kérelmével azonban a fegyelmi bíróság 1903. évi márczius hó 19-én hozott határozatával az egyházi törvények 394. §-a alapján elutasította. Ifjú Csire István azon elutasító végzés ellen fölfolyamodást adott be és ebben a beadványában a b.-somogyi egyházmegyei bíróságot ugy tüntette föl, mint aki komaság, rokonság és barátság által az ö ügyében érdekelt volt. A tényállás ilyetén ismertetése után Pálffy Károly egyházmegyei főügyész ur előterjesztette a vádat, amely szerint ifjú Csire Istvánt az egyházi törvények 128. §-ába és a 301. §. 5. pontjába ütköző