A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1903. július

— 11 — például". De ha a Germánoknál az ősök emléke igy utánzandó, mennyivel inkább nálunk, kik vallásszabadságunkat, függetlenségünket és annak minden egyes részét vérrel szereztük; ezt a jogot nekünk, a mit őseink szereztek, meg kell tartani. De ha jönne idő, hogy meg kell védeni, — a mitől Isten mentsen, — akkor sem szabad elfelejteni, hogy ez csak szükséges rosz lesz. Mert az erő, a mit védelmünkre esetleg kifejtendünk — megtarthat, de előbbre nem visz, pedig nekünk a gondozásunkra bizott egyházakat Isten nagyobb dicsőségére, hitben, erkölcsben, ember, haza, tudomány és munkaszeretet szent elveiben előbbre vinnünk kell! , Nagyt. és Tek. e. megyei Közgyűlés! Évszázadokon át romban hevertek Istenünk templomai, iskolánk csarnokai, kulturánk oltárai, és századokon át a mivel tségre nem forditott gondot más, mint ev. ref. egyházunk, mely gyakran erejét meghaladó áldozatokat hozott. Kultura és a miveltség, mely a mult századokról át származott a jelenkorra, közvetve vagy közvetlenül az egyháznak, de legfőképpen a hivatása magaslatán álló lelkészi karnak köszönhető. Én is köszönettel tartozom a lelkészi karnak, főleg a szivembe csepegtetett vallásos elvekért és a hála némi viszonzásául Ígérem, hogy egyenlő érdeklődéssel és szeretettel foglalkozandom a gondjaimra bizott egyházi, iskolai és tanítói személyzettel. Igen, a tanítói személyzettel, melyet 30 óv óta figyelemmel kisérek; — hála az égnek! ma már nincs ok aggodalomra. Mindig erősebb azon meggyőződésem, hogy az egyház jövője és hatalmi erő kifejtésének egyik legerősebb tényezője is lesz. Évszázadokon át elhagyatott-