A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1900. június

— 48 — EMI^KBESZÍJD. Alapige: 1. Korynthusl). XV. R. 58. v. Szerelmes Atyámfiai ! erősen és mozdithatlanul álljatok, bővőlködvén mindenkor az Úrnak dolgában ; mivelhogy tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Urban. Megemlékezzetek az előttetek járókról, kik néktek szólták az Istennek beszédét, kiknek kövessétek hitőket, meggondolván minémü vége volt az ő életüknek. (Zsid. XIII. 7.) Ez igéket is az Úrnak ama nagy apostola irta, a kitől alapigénket felolvasám. S ez igékben foglalt utasításoknak, mintegy szent kötelesség érzettel óhajtunk eleget tenni mélyen tisztelt közönség ! most midőn egyházmegyei Közgyűlésünk határozata folytán'emlékünnepélyt tartunk — egyházunk egyszerű szertartásaival •— ez alkalommal, hogy a nagy Istennek megadjuk a dicsőítést és kegyelettel megújítsuk emlékezetét egyházmegyénk elhunyt jeles esperesének, neki tisztességet tevén. A nagy Istennek adjuk meg a dicsőítést, midőn boldogolt jelesünkről emlékezünk, aki „a szent helynek szolgája volt" (Zsid. V1IÍ. 2.) és, „őrállóvá tétetett" az őrállók között, hogy — nein fényes ; — de a választási bizalomnál fogva diszes hivatalában : legyen vezérük a lelki vezéreknek, példaadójuk a szent szolgálatban levőknek, irányító mnnkatárs az Urnák dolgában, előharczos a Jézus-Krisztus lelki vitézei között a szent küzdelemben — mit oly nehéz hiven megharczolni azon koronáért, melyet a pásztorok fejedelme igér és ad meg azoknak, a kik hiven tusakodnak a világ és testiségnek Isten ellenes irányt vett, gonosz szelleme ellen! És nekem úgy tetszik, mintha hallanám lélekben, égi magasságból, egy szellemajk zengő szózatát: „Én János, ki nektek atyátok fia is vagyok és társ a szenvedésben, az uralkodásban és a Krisztus-Jézusnak tűrésében.... lélekben elragadtattam vala az Úrnak napján és hallék nagy szót:" Kegyelem néktek és békesség