A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1898. június

— o — nálunk még ismeretlenek s bizva népünk józanságában, kivált pedig lelki vezéreinek lélekgondozási buzgalmában, hiszem, hogy azok veszélyeit jövőre is ki fogjuk kerülhetni. — E felett való örömömre az hat csak leveröleg, hogy meg kell itt emütenem, miszerint ezek közül a buzgó őrállók közül egyet, tisztelendő néhai Halom Ádám, volt mezőszentgyörgyi lelkész urat, a halál, folyó évi márczius hó 29-én elragadta. — Bár 77 év nyomta már vállait, de azért vén létére ifjúi tűzzel, férfias erővel, semmitől meg nem rettenő bátorsággal, ellentmondást alig tűrni tudó, szilárd határozottsággal töltötte be hivatását s mint talpig ember, egyenes őszinteséggel küzdött a téren, melyre Ura ötet állította volt. — Tetszett azonban a mindeneken uralkodó hatalmas Istennek, hogy a vasból alkotottnak látszó embert egy kicsiny kis tövis által, mely hüvelykujja alá szuródott, zúzta össze és szóllitotta el az élők közül. Elköltözött tehát: kiséije őt elismerésünk sírjába; álljunk meg részvéttel a távozott kartárs, jóbarát emléke felett, kinek jutalmát csak Isten adhatja meg s reméljük, meg is adja. A tanítói karból is kivánt tőlünk egy áldozatot, sorsunkat igazgató Istenünk. — Néhai Kovács Gábor, csákberénvi volt tanító ugyanis folyó évi febr. hó 10-én, 73 éves korában meghalt. — Legyen az öreg, fáradt szolgának pihentető ágya a sir, melybe áldásunk kiséri. Nem a halál, nem nagy Istenünk hivő, parancsoló szava, hanem az öregséggel járó gyengeségek érzése miatt történt önelhatározás, a kenesei egyházat is pásztor nélkül való nyájjá tette, a mennyiben huzamos ideig volt lelkésze, főt. Móricz János ur, aggkorának tekintetbevételével, lelkészi hivataláról önként lemondott, folyó évi márcz. hó 31-én. - A ki, mint ö, hiven szolgálta, hosszú időkön keresztül, egyházát, egyházmegyéjét, egyházkerületét s ezen szolgálatai által egyetemes, magyar reformált egyházunkat is ; kinek e tekinletben szerzett érdemeit, országunk koronás királya is elismerőleg méltányolta, midőn részére a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta, — az nem térhet nyugalomba a nélkül, hogy egyházmegyéje, mely a miénk is, hiv szolgálataiért elismerését ne nyilvánítsa s munkás tagjának megérdemlett nyugalomba vonulására Istenünk áldását ne kérje,