A Mezőföldi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1895. július

_ 5 — 5. Molnár Béla világi jegyző úr a közgyűlésen meg nem jelenhetvén: ezen gyűlés tartamára világi jegyzőül Pálffy Károly tanácsbiró úrral helyettesittetik. 6. Esperes úr beterjeszti a folyó évi május hó 19-én kezdett s folytatólag végzett egyházlátogatásról szóló, következő jelentését: Nagy tiszteletű s tekintetes egyházmegyei közgyűlés! A törvények által előmbe irt egyházlátogatást id. Kutasi Ferencz pénztárnok s tanácsbiró segédletében május hó 19-én megkezdve, ez évben is teljesítettem, melynek eredményét örvendezéssel jelezhetném, ha a MezőKomáromban már évek óta dúló fejetlenség nem zavarná meg ünnepélyes érzelmeimet. Mult évi jelentésemben már felemiitettem az ottani sajnálatos állapotot, melynek ma sincs vége, sőt nagyobb mérvet öltött. Ez előtt 90 évvel települt a m.-komáromi határ kellő közepére Lajos-Komárom községe, melynek szorgalmas német és tót lakosai birják ma már a m.-komáromi határnak is | részét, és a ref. egyháztagok azáltal vélik az egyházukat terhelő adósságok és kötelezettségek alul magukat fölszabadíthatni, hogy a birtokaikat megvásároló lajos-komáromi ág. liitv. ev. anyaegyháztagok védelme alatt mint leány egyháztagok csekély tehert fognak emelni, eddigi anyaegyházuknak templomát, iskoláját, temetőjét pedig őseiktől örökölt jogaik alapján a vallásukban megmaradókkal egyenlően fogják használni: ezért ez évi martius hóban 27-en kitértek a ref. egyházból. A mult évi közgyűlés 9-ik pontja alatt egy küldöttség bízatott meg ezen egyház ügyeinek rendezésével, de ennek megjelenése ellen olyan fenyegető hangok emelkedtek, hogy azok nem tartották tanácsosnak a fölizgatott és félrevezetett nép között megjelenni. — Ezért óhajtanám a küldöttséget egy ujabb megbízatással ellátni s felhatalmazni, hogy miután a megmaradott egyháztagok maguktól nem tudják, igyekezzenek az egyház ügyeit rendbe hozni, s különösen a kitérőkkel való viszonyaikat szabályozni. Megilletődött érzelemmel említem fel azt is, hogy a lelkészi karnak egy tiszteletreméltó alakja dőlt ki sorainkból nt. Kálmán Károly társunkban, ki most egy éve még erőtelen állapotában is eljött közénk, s hosszú évsoron át szerzett tapasztalatainak gazdag tárházából merített tanácsaival támogatta az egyházmegyei kormányzatot; a ki ifjú éveiben Sz.-Fejérvárott, majd Sár-Egresen, M.-Szt.-Györgyön s 1867. óta Soponyán legeltette az Urnák népét s építette az isten országát. — 78 évre terjedt földi életének szép határa a mikor csendes kebellel hunyta le szemeit a halálos álomra, mivel