A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1943. augusztus

19 térre, új melléképületek emelésére szükség van. Ez a törvénybe ütköző, önhatalmú eljárás veszedelmes cselekedet volt. Én az iratokat kiadtam egyik egyházmegyei ügyészünknek s az ő véleménye egyezett az eljárás tekintetében az én véleményemmel. Mégis azt gondoltam, elmegyek Rétére, hogy tiszta képet lássak a kérdés körül. Ott derült ki azután, hogy híveink jóakaratúlag bár, de egymást meg nem értve dolgoztak. Mikor eddig jutottunk, a község bírája és az egyház megértő presbitere becsületes magyar őszinteséggel feltárva a helyzetet ezt mondta : van az egyháznak 1200 négyszögöl földje, mely a lelkész javadalmát nem képezi, s a lelkészi díjlevélben nem foglaltatik, de bizonyos idő óta a boldogult lelkész úr a mi türelmünkkel használta. Ezt a földet a lelkészi kertből elvett darabért felajánljuk. A lelkész kijelentette, hogy ezzel az ellenértékkel megelégszik és panaszát visszavonja. Meglett a békesség, a megértés és a megnyugvás. Hiszem, hogy a békesség e gyülekezetünkben hosszú időre helyreállt. Madaron, Martoson a lelkészlakás körül vannak bajok. Madaron már a lakás porrá vált, a lelkész az új iskolaépület két tantermében lakik, ahol pedig a növendékek tanítását az ősszel meg kell kezdeni. Az utcára nem tehetjük ki, a paplak építéséhez pedig még egy fundamentumra szóló kapavágás sem történt. Hiszem, hogy megértéssel megoldjuk a nehéz kérdést és a lelkészcsaládnak is lesz lakása, a gyerekek számára is lesz tanterem. Martoson a lelkészház még nem szakadt ugyan a család nyakába, de ez minden pillanatban bekövetkezhetik. Kérem Egyházmegyei Közgyűlésünket, hogy az egyház lelkészét fegyelmi eljárás kilátása mellett méltóztassék felhívni a lelkészlak újjáépítésének a törvényben előírt munkái előkészítésére, presbiteri, egyházközségi gyűlés tartására, költségvetés, tervrajz készíttetésére és kimondani az anyagi felelősséget mindazokra az egyházi tisztviselőkre, gondnokokra és elöljárókra, akiknek mulasztása, nemtörődömsége miatt a lelkészlakás egészséget megrontóvá és talán életveszélyessé vált. Az 1943. évben az egyházmegyei népiskolai felügyelet végzésére a következő tanító-testvéreket kértük fel : Biró Kamilló, Iván Károly, Iván Ferenc, Nemesik Béla, Végh Ferenc tanító urakat, kiknek jelentése a tanügyi bizottság jelentése kapcsán kerül tárgyalásra. Egyházmegyénkben az 1942. esztendőben a következő 100 P-ős és azon felüli adakozások történtek : Kosztolányi Klára (Udvard) 100 P, özv. Varga Lajosné (Padány) 100 P, Rétéi énekkar : úrvacsorai kenyérosztó tál, özv. Galambos Lászlóné (Réte) 100 P, Névtelen (Réte) 100 P, Csizmadia József (Vágfarkasd) 100 P, Néhai Polgár Imre gyermekei (Vágfarkasd) 200 P, Rátz Jenő lelkész (Dunaradvány) 100 P, id. Reső József családja (Magyarsók) 100 P, néhai Bajcsy Zsigmond neje (Nagymad) 400 P, özv. Fehérvári Gézáné (Nagykeszi) 142.85 P,