A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. május

66 A lanítók létszáma: 55 férfi és 59 nő, összesen 94. Tantermek száma : 92 megfelelő és 2 nem megfelelő, összesen : 94. Iskolai felszerelés: 54 teljes, 60 hiányos, összesen 94. Könyvtári kötetek száma: 2744 tanítói és 3873 ifjúsági. Egyházi iskoláink fenntartására fordított összeg a mult iskolai év­ben: 259.08936 pengő. Vasárnapi iskola volt: 28 gyülekezetben, 2028 tanulóval. Ágendázott: 271 fiú és 298 leány, összesen 569. Ifjúsági egyesület volt: 18 gyülekezetben, 635 taggal. Leányegyesület volt: 23 gyülekezetben, 836 taggal. (Statisztikai adatok hiányoznak: Csehi, Csiiizradvány és Érsek­újvárról.) Tanügyi jelentés. Inter arma silent Musae — tartja a régi közmondás. Isten különös kegyelméből iesti fülünk dobhártyáját nem remegteti a nagy világégés gépeinek dübörgése és a fegyverek dörgése. De egész lelkünkkel oda­figyelünk a távoli harcterekre. Tanító és tanítvány, gyermek és szülő egyaránt ott kíséri imádságával, győzelmet várásával a hősi hadak útján járó tanítót, testvért, édesapát vagy gyermeket. Ki merné várni, remélni is ilyen körülmények közt, hogy az iskolák színvonala változatlanul marad ? Az iskolavizsgáló körlelkész és körta­nító azzal a számítással indult el útjára az 1941—42. tanévben, hogy bátorítást és lelkesítést kell majd bőséggel osztogatnia. És milyen áldot­tan kellemes csalódás érte őket itt is, ott isi Az itthonmaradt tanítók és tanítónők, tanítványaikkal együtl fokozoll buzgósággal, kettőzött szorga­lommal végezték munkájukat. Kivállképén szembetűnt ez ott, ahol a hon védelmére elhívott kartársukat kellett helyettesíteniök. A tanulók kicsi világszemlélete is kitárult. Egyiknek ez édesapja, másiknak a báttya, vagy rokona küzdött ott kint a vörös tengerben és "dermesztő "hidegben az itthon nyugalmáért. Iskoláink nem egy helyt rózsaszínű reménység tábori lapjail küldték el a küzdő honvédeknek. Pedig itthon is volt a kicsinyeknek gondjuk: hányszor kellett eimarad­niok az iskolából lábbeli hiánya mialli? Gyengébb volt a ruha, kevesebb a kenyér. A református magyar gyermek mégis örömmel vállalta az eről­tetettebb menetet a tanulásban. Volt nem egy tanító, aki katonai behívóját várva megfeszített igyekezettel azon volt, hogy az előírt anyagot addigra elvégezze, amikorra megjön a behívója. És sikerült. Általában minden jószándék sikerült az oktatás terén. A munka gyümölcse nem maradt el. Ez olvasható ki a körfelügyelői jelentésekből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom