A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1942. május

13 ismerő és sokszor sorsot veszélyeztető szolgálatokért, miket a mi szeretett vezetőink és munkatársaink a református egyházi élet védelmében és építésében a nehéz időkben kifejtettek. Az eltelt esztendő döntő fontosságú volt a csehszlovák uralom alól felszabadult lelkipásztorok fizetésének rendezése tárgyában is. Az első kerületi közgyűlést megelőző napon a Komáromi Egyházmegye Elnöksége az egyházmegye kerületi közgyűlési tagjainak bevonásával memorandumot készített és nyújtott át az egyházkerületi elnökségnek a segédlelkészek és lelkészi özvegyek nehéz anyagi helyzetének megkönnyítése tárgyában. A beadványnak rövid idő alatt meglett a kívánt eredménye. De felülvizsgálatra szorult a lelkészek kongrua-kérdése is, mert a húsz esztendei elszakíttatás idején anyagi tekintetben oly nagy változások és eltolódások történtek, amiket tovább is elnézni nem lehetett. És itt mély hálával gondolok vissza nagyméltóságú Hóman Bálint kultuszminiszter úrra és nagyméltóságú fáji Fáy István államtitkár urunkra, akik a revizió ügyét pártfogásukba vették és méltányos jóakarattal keresztülvezettették. Ahol csak tehettem, én is résztvettem a revíziós tárgyalásokon és a kiküldött miniszteri biztos urak a lehetőség szerint, a rendelet keretein belül figyelembe vették megjegyzéseimet, hozzászólásaimat. Mindezekért kötelességem az egyházmegyei közgyűlés előtt köszönetet mondani dr. Simon Sándor miniszteri titkár és dr. Tóth Lajos miniszteri számellenőr inaknak, kik alapos tanulmányozással, megértéssel, egyházi életünk teljes ismeretével, fáradtságot nem kímélve végezték nehéz munkájukat. Egy esetben hallottam kifogást egy lelkésztársam részéről, kinek fuvarköltsége nem volt megállapítva. De ez a lelkész feledékenységéből történt és a jövő évben a hiba pótolva lesz. A komáromi református tanítóképzőt nehéz időkben, tenger utánjárással, fáradsággal és küzdelmekkel állítottuk fel. Ez csak úgy lehetett, hogy a mi jólelkű híveink túlnyomó többsége presbiteri határozatokkal magára vállalta a fenntartással járó és az anyagi erőt nagy próbára tevő áldozatot. Egyházmegyei közgyűlésünknek most örömmel jelentem, hogy egyházkerületünk tanácsa Nagyméltóságú fáji Fáy István és méltóságos Jókai Ihász Miklós urak hozzászólása után egyhangú határozattal kimondta az intézet további fenntartását, illetve a fenntartás átvételét, mert Egyházkerületünknek tanítónőképzője van ugyan, de férfi tanítóképzője nincsen. Mivel ez idő szerint még az intézet igazgatótanácsának elnöke vagyok, kötelességemnek tartottam az intézet megalakításának, körülményeinek, okainak részleteit ismertetni és a kerületi gyűlés elnökségének rendelkezésére bocsátani az ide vonatkozó kiadványokat és konventi jegyzőkönyveket. Csak egyre nem mutattam rá. Arra, hogy az intézet felállítását meg nem szavazó töredék számából is levonandó 27 egyház presbitériuma, mert ezek