A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. október

14 megalapítója és igazgató tanácsának elnöke, ki nevét megörökítette a szolgaság idején református egyházunk történetében. Legyen emléke áldott. Minden egyházunk megkapta a mult év novemberében a következő gyászjelentést: A Dunántúli Református Egyházkerület és Pápai Főiskolája mély megrendüléssel, de Istenbe vetett erős hittel jelenti, hogy Nagyméltóságú Dr, tetétleni Darányi Kálmán nyug. m. kir. miniszterelnök, a magyar országgyűlés képviselőházának elnöke, m. kir. titkos tanácsos, a pápai főiskola világi gondnoka, a dunántúli egyházkerület tanácsbírája Budapesten november 1.-én elhunyt. Halálát az egész ország gyászolja, mert nemzetünk legjobbjai közé tartozott. A mi veszteségünk még fájdalmasabb, mert közelről ismerhettük őt. Válságokkal teljes évtizedeken át fáradhatatlanul dolgozott intézményeink érdekében. Országos gondjai között mindig volt ideje és kedve a szakadatlan szolgálatra, a nehézségek elhárítására, a jobb jövő építésére. Kiváló volt a tanácsadásban, erős a teherhordozásban, első az áldozatkészségben és mindenek felett példaadó református hitünk megvallásában. Világító életéért Istent magasztaljuk, emlékét büszke kegyelettel őrizzük. Pápa, 1939. november 2.-án. „Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt." Máté ev. 10:39. Édesanyánk, a Dunántúli Református Egyházkerület gyászában fájdalmasan osztozunk és a nagy vezér ember emlékét jegyzőkönyvünkben a nagy veszteség tudatában megörökítjük, 1939. augusztus 4.-én, hosszas szenvedés után lezárta a halálos álomra a szemeit Tuba Károly, az ekeli református egyház lelkésze. Boldogult atyja utóda volt a lelkészi állásban és sok küzdelmen, megpróbáltatáson kellett keresztül mennie, míg végre zaklatott földi élet után, melyet béketűrő lélekkel szenvedett keresztül, e földi világból elhívta az Úr !... Gyászoló szeretteinek adjon vigasztalást Istenünk, testének a sírban békességet. Mi pedig őrizzük meg emlékezetét. Áldásos és munkás élete 74.-ik esztendejében, 1940, július 22.-én halt meg a negyedi gyülekezet lelkipásztora, Sándor Benő egyházmegyei tanácsbíró, ki példája volt köztünk az igazság szeretetnek, az őszinteségnek, a pontos és alapos munkának, gyülekezetében pedig a hűséges és híveit szerető lelkipásztornak. Hű volt a rábízottakban. 29 esztendőn át viselte gondját a negyedi szent gyülekezetnek s ennek a gondozásnak nyomai maradtak a hivek lelkében, az elesett hősök emlékoszlopában, monumentális templom megépítésében, mindenek felett pedig a gyülekezet virágzásnak indult hitéletében. Egyházmegyénk nevében azzal az imádsággal búcsúzom a hűséges szolgatárstól, hogy aki igazságosan fizet, az Ür adja meg lelkének a megérdemelt idvességet. Aki földi vagyont nem hagyott hátra, de itt hagyta szívünkben áldott emlékezetét.