A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1939. július
t5 tanácsbíró űr volt a segítőtársam, rajta kívül Tóth Zsigmond madi lelkész, Mokos Kálmán és Dukon Béla tanácsbírák is segítségül voltak az egyházlátogatás fárasztó, nehéz munkájában. Amidőn megnevezett hűséges segítő-társaimnak köszönetet mondok, szent kötelességnek ismerem, hogy egyházmegyei Gondnok Urunk Őméltóságának hálás köszönetemet fejezzem ki azért a példátlan gyors eljárásért, mellyel a hozzá terjesztett ügyeket elintézte, a nekem adott bölcs tanácsaiért és azért a régóta megtapasztalt, rajongó szeretetért, mellyel egyházmegyénk sorsát a szivén viseli. Megköszönöm lelkészi és világi tanácsbíráinknak, az egyházmegyei tisztikarnak, lelkész és tanító testvéreimnek, az egyházak gondnokainak és presbitereinek minden segítségét, mellyel engem nehéz és sok munkámban támogattak. Legyen áldott az Úr, aki megszabadított minket az égő, tüzes kemencéből ! Megköszönöm a nagytiszt, és tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés bizalmát és türelmét és mély tisztelettel vagyok Búcs, 1939. július 18.-án. hű szolgája: Soós Károly esperes. A közgyűlés az esperes úr jelentését tudomásul veszi, intézkedést igénylő pontjaira a következőket határozza: 1. Közgyűlésünk táviratban fejezi ki Medgyasszay Vince püspök úrnak, hogy meleg szeretettel gondol főpásztorára. 2. A díjlevelekben előírt pénzbeli járandóságok és váltságok pengőre való átszámításában nem intézkedik a közgyűlés, mert az anyaországi Konvent a kongrua rendezésekor ezt megállapítja, úgyszintén az időpontot, amikor ez életbe lép. 3. Közgyűlésünk sürgöny útján köszöni meg Sörös Béla püspök úrnak a lelkészképzés terén kifejtett eredményes munkásságát és örömmel üdvözli főrendiházi taggá történt kinevezése alkalmából. 4. A tanítóképző igazgatójának, Nagy Sándornak és kedves nejének az intézet növendékei iránt tanúsított szeretetteljes gondoskodásukért a közgyűlés hálás köszönetet mond.