A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. december

б azért, hogy az én hitem erősödést nyerjen az ittlakó testvéreim hitéből, viszont én is lelki ajándékot adjak. Utoljára Komáromban Antal Gábor püspök úr temetésén voltam. Erős, hatalmas egyéniség volt, fejlődő egyház­kerületet hagyott maga után. Azután ránkszakadt a világháború iszonyata, a vesztett háború után a tanácsköztársaság szégyene, melynek következ­ménye lett a világ legigazságtalanabb ítélete s ez széttépte Magyarország testét. Szétszaggatta a dunántúli református egyházkerületet is. Elszakítta­tásunk húsz esztendeje alatt olyan nagyon keveset hallottunk egymásról. De most az isteni Gondviselés is megelégelte a magyarok szenvedését és elhozta a szabadulás hajnalát. Örömmel hallottam rólatok, hogy a komá­romi és barsi egyházmegyék emberül megállottak a viharban, megtartották a hitüket és magyarságukat. A lélek megtartásában az isteni kegyelem után igen nagy szerepe volt az igehirdetésnek és az igehirdetőknek. Isten eszközök által munkál­kodik s az én komáromi egyházmegyémben lévő lelkésztestvéreim alkalmas eszközök voltak az Isten kezében, hogy az ő népe megmaradhatott ma­gyarnak és reformátusnak. S most méltóztassanak megengedni, hogy a dunántúli református ma­gyarok nevében atyafiságos szeretettel és nagyrabecsüléssel köszönthessem az egyházmegyei közgyűlést. Az elmúlt esztendők megpróbáltatásaiból nemcsak az itteniek, hanem a túloldaliak is kivettük a részünket. Szinte elviselhetetlen volt számunkra a tehetetlenségnek az érzése. Szerettünk volna segíteni rajtatok és nem tudtunk. S azután ott volt a nagy pénzügyi leromlás, amely tönkre tette egyházközségeink és intézményeinket. A dunántuli egyházkerület pápai fő­iskolájának egymílliókétszázezer aranykoronája száz pengőre devalválódott. Az egyházkerület gyülekezetei mégis csodálatos hősiességgel vállalták a szörnyű terheket és tartották fenn a pápai főiskolát. A visszacsatolásra nézve a magyarországi egyházkerületek elnökségei a felvidéki egyházkerületek elnökségével együtt értekezletet tartottak, melyen olyan megállapodás létesült, hogy el kell rendelni az anyaországi zsinati tagok választását, mihelyt Magyarország kormányzójától a zsinat­tartási engedélyt megkapjuk. Az anyaországi egyetemes konvent elrendeli a zsinati tagok választását, úgy, hogy a zsinati tagokra szavazni nemcsak az anyaország református presbiterei fognak, hanem a felvidéki magyar ref. egyházközségek is élni fognak szavazati jogukkal. így azután gondos­kodni kell a felvidéki reformátusság törvényes képviseletéről is az anyaor­szági zsinaton. Azelőtt a dunántúli egyházkerületnek 18 zsinati tagja volt, melyet az elszakítás után 14-re redukált a zsinat. A komáromi és a barsi két egyházmegye részére a régi egyházkerületi elnökség úgy állapodott meg, hogy három zsinati tagságot tart fenn számukra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom