A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. december

4 mint vendégek: Salamon X. Ferenc, Pázmány Dénes, Nagy Dénes, Sedivy Lilla, Kúr Gézáné, Erdélyi Pálné. Távolmaradását igazolta: Kiss Jenő tanácsbíró. Mely alkalommal a közgyűlés alkotó tagjai délelőtt fél kilenckor a ref. templomban tartott istentiszteleten jelentek meg, melyen Kelemen Kálmán dunamocsi lelkész mondott szárnyaló imát. 1. Istentisztelet után a gyűlés tagjai az ó-kollégium tanácstermébe mentek át, hol a közgyűlést az esperes úr lelkeket felemelő imája vezette be, hálát adván felszabadulásunkért, áldást kérve egyházunkra s a gyűlés munkájára. 2. Az egyházak küldöttei megbízó leveleiket beadván, megállapítást nyert, hogy a közgyűlés alkotó tagjai határozatképes számban vannak jelen, ennek alapján: Esperes úr a közgyűlést megalakultnak és határozatképesnek jelentette ki, a jegyzőkönyv hitelesítésére Végh Kálmán és dr. Szijj Ferenc közgyűlési tagokat kérte fel. 3. Nagy Nándor egyházmegyei gondnok úr a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg: Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Ünneplő Közönség ! Fölszabadulásunk óta első alkalommal jöttünk össze közgyűlésre. Nem kezdhetem e helyről másként szavaimat, minthogy hálát adjak a jóságos Istennek azért a könyörülő irgalomért, hogy imáinkat meghallgatta s megelégelte húszéves lelki rabságunkat és visszavezetett édes magyar hazánkba. Legyen áldott érte az ő szent neve. Az isteni Gondviselés itt e földön akarata keresztülvitelére embereket rendel, akik akaratát megértik s fölajánlják magukat annak keresztülvitelére. Legyen hála a jó Istennek, hogy nekünk magyaroknak olyan vezért rendelt, mint Horthy Miklós (kitörő lelkes éljenzés) jelenlegi Kormányzó Urunk, aki húszéves céltudatos, kitartó munkásságával lehetővé tette, hogy mi komáromi ref. egyházmegye a babyloni rabságból visszatérhettünk a drága magyar földre. Hálátlanok lennénk, ha hódoló köszönetünket nem fejeznénk ki Kormányzó Urunk iránt, ezért indítványozom, hogy a jelen közgyűlésről küldjünk köszönő táviratot Kormányzó Urunknak, Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel elfogadja és felállva elénekli a Himnuszt,