A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. december

9 A szív embere volt. A csehszlovák államban nem volt református család és ember, a melyet az ő jóságos szíve nem segített volna. A szív embere volt. A szereteté, segítésé és a megértésé. Egyházi életünk fontos kérdéseiben az állami főhatóságok előtt erős szavával védte jogainkat és győzött. Hogy a húsz esztendei cseh uralom alatt református egyházunk nem pusztult el, élt, épült, épített, abban a mi megtartó Istenünknek Balogh Elemér püspökünk volt az egyik kiváló megbízottja és eszköze. Méltán mondotta Bertók Béla, a Kárpátaljai Egyházkerület püspöke, koporsója fölött, hogy Isten embere volt. Még egy pillanatra gondoljunk rá, nagy veszteségünk érzetében gyűlésünkből egy percet bánkódó szívvel, csendesen szenteljünk áldott emlékezetének. Esperesí jelentésem azon részéhez jutottam, melyben be kell számolnom a további eseményekről. Egyházi Törvényünk I. cikkének 184. §-a szerint a püspök halála esetén a püspöki hivatal közigazgatási teendőit az egyházkerületi egyházi főjegyző végzi, elnöki teendőit pedig a hivatalára nézve legidősebb esperes. Gyalókay László tiszteletbeli esperesünknek az egyházker. főjegyzői tisztségről történt lemondása folytán engem egyházker. főjegyzővé választottak ugyan, de mivel a hivatali esküt csak az 1938. évi május hó 12.-én, Érsekújváron tartott egyházker. közgyűlésen tehettem le, addig a püspök közigazgatási teendőit Czeglédy Pál esperes, egyházker. aljegyző látta el. Ez az egyházker. közgyűlés rendelte el a püspökválasztásra a szavazást, melynek eredményeképen Söröss Béla losonczi lelkész, a theol. szeminárium igazgatója választatott püspökké. Indítványozom, hogy egyházmegyei közgyűlésünk őt bizalmának és szeretetének nyilvánításával köszöntse. * A több, mint egy évvel ezelőtt tartott közgyűlésünk óta a könyörtelen halál megkívánta sorainkból áldozatait. A sort Kerekes József volt csúzi lelkész nyitotta meg, ki nyugalomba vonulása után rövid idő múlva, 1937. október 25.-én tért örök nyugalomba özvegyet és öt kis árvát hagyva szomorú sorsra maga után. Negyvenkilenc évig hirdette Istennek áldott Igéjét. Tanította, nevelte a csúzi ref. iskolában ístenfélelemre, emberszeretetre a református gyermekeket bizony sokszor szűkös kenyéren és sokszor a megérdemelt elismerés nélkül. Élete alkonyán súlyos betegség gyötörte, melynek kínjaitól végre megszabadította imádott Istene. Emlékét örökítsük meg jegyzőkönyvünkben és gyászoló szeretteinek fejezzük ki részvétünket. Másik nagy halottunk Vargha Károly volt jókaí lelkész, ki nyugalomba vonulása után és hosszú, kínos szenvedés után 1938. március 2.-án