A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

14 kérésének, eleget tettünk és az elnökséget vállaltuk. Ez összejövetelen sok nagy kérdést megbeszéltünk és egyik áldásos következménye volt a június 11.-i összejövetel. Egyházi életünk fenntartása és építése szempontjából nagyon fontos kérdés, hogy tudjuk-e, bírjuk-e a református intelligencia azon tagjait, kiktől a zivataros idők elszakítottak, vagy akik szolgálatát egyházi életünk építésében eddig nem vettük kívánt módon igénybe, visszaszerezzük és oda állítsuk egyházi jövőnk munkájába. E célból az e.-m. belmíssziói bízottság ez évi június 11.-én az érdekeltekkel összejövetelt tartott, melyen egyházmegyénk széles köréből igen sokan megjelentek és örömmel kötelezték magukat az egyházi szolgálatra. Boldogság volt nekem látni azt a lelkesedést és hűséget, mellyel egyházunk szolgálatára vállalkoztak. Ezeket az összejöveteleket folytatjuk és már most jelentem a Nt. és Тек. Egyházmegyének ezek áldásos eredményét. Jövendő életünk a szerint alakul, hogy tudunk-e mi református magyarok egymással egyetérteni és összefogni. Illetékes helyről kapott megbízatás után a „Református összefogás" kérdésében Komáromban ez évi május 5.-re értekezletet hívtam össze s azon lelkészek és világiak nagy számban a kerület mindkét egyházmegyéje részéről megjelentek. Részt vett a kerületi elnökség is és Sörös Béla előadó előterjesztette a hivatalos lapban is közölt nagy tervezetét. Ezt a tervet nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtuk. A keresztülvitel ezután jön és szeretettel kérem lelkész és tanító testvéreimet és egyházmegyénk minden tagját, hogy a Református összefogásban, mely számunkra erőt és jövőt jelent, minket támogassanak. Ez az esztendő négyszázadik évfordulója annak, mikor a legnagyobb reformátornak, Kálvin Jánosnak örök időkre szóló nagy alkotása, az Institútió megjelent. Ez az áldott munka a Szentírás és Zsoltároskönyvünk mellett a mi legdrágább kincsünk és leghatalmasabb fegyverünk. Vegyük kezünkbe, tanulmányozzuk újra át és drága igéivel gazdagítsuk meg a lelkünket, tegyük szebbé az életünket. A Reformáció ünnepe ez esztendőben szombatra esik. Legyen ez a nap emlékezésnek a napja minden egyházunkban és hálaadásnak ünnepe. Indítványozom, hogy küldjön ki egyházmegyei közgyűlésünk egy bizottságot, mely állapítsa meg az ünnepély minden anya- és leányegyházban megtartandó programját és adja az igehirdetők kezébe a teljes anyagot. Akinek a munkáját pedig a bizottság elfogadja, nyerjen megfelelő jutalmat. Ez esztendő február 6.-a kedves ünnepe volt elsősorban a pozsonyi ref. egyháznak, de vele együtt egyházmegyénknek, egyházkerületünknek és szlovenszkóí Egyetemes Egyházunknak is. Ez a nap volt főtisztelü és méltóságos Balogh Elemér pozsonyi lelkész, dunáninneni ref. püspök és