A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1932. augusztus
- 13 — Csak folyamodjunk oltalmához !" Az államhoz való viszonyainkról, állapotainkról, ügyeink mikénti állásáról közölni semmit nem tudok, «ürü homály takarja e tekintetben szemeink látóhatárát ! Néha hallik valami biztató szózat, egyházunk legfőbb vezetői részéről, de tényekről nem beszélhetünk, mert ilyenek nincsenek. Egyházi törvényeink szentesítve nincsenek, a 19—20-as államsegély, illetve kongrua kiutalva nem lett, az adó- és közig.-segélyek a mult évre csak redukált mennyiségben utaltattak ki, a lelkészképző, a felekezeti tanítóképző intézetek óhajtásunk szerint való megvalósításának ügye stagnál, aluszik. Mindezekre ráborult az anyagi eszközök hiányának átláthatatlan fátyola. Ugyanezt írhatnám a legfelső kormányzó testületünk, a magas Konvent egy évi életéről is, mert hiszen ennek évente való üléseiről is olvasunk, de jegyzökönyvei, amelyekből alapos értesülést szerezhetnénk minden életbe vágó ügyeink állapotáról már két éve, hogy nem jelentek meg. A hivatalos lap hoz ugyan rövid kivonatokat, de hát a kivonat nem jegyzőkönyv, arra biztosan senki sem építhet, mert hiszen azt rectificálhatják ! Ügy látszik, már bele kell nyugodnunk abba, hogy a felső hatóságaink ténykedéseiről, a mi tájékoztatásunk felesleges, ők nem szeretik a nyilvánosságot. Pedig a fák is az anyaföldbe bocsátják gyökereiket, abból táplálkoznak, s a viharokkal csak akkor dacolhatnak, ha gyökereik minél mélyebben vannak a földben. 5. A kongrua ügyben úgy látszik, hogy enyhül a feszültség. A mult cyklus méltatlanságainak orvoslása több helyen megtörtént. Ujabb becslések lettek a fölebbezésekre elrendelve, s ezek alapján több lelkésztársunk hozzájuthatott jogos illetményéhez, s többnél pedig a visszafizetések az új becslések alapján töröltettek. E méltányos eljárást megnyugvással vehetjük tudomásul. Az új cyklus kérvényei közül is már több elintéztetett és pedig teljes megnyugvására e lelkészeknek, mint tőlük hallottam, a földeknél mindenütt a kat. jövedelem 10-szerese számíttatott, s így a lelkészi kar óhajtása ebben teljesült. De most is töröltettek a gyámintézeti járulékok, amelyre nézve pedig volt igéretünk, hogy ezen terhek leszámítása meg fog történni. Jó volna ez irányban lépéseket tennünk, hogy utólag ez a sérelem rectificáltassék. Elintézetlen még mindig az 1919—20. évi lelkészi kongrua ügye, e tárgyban semmiféle hirt, értesítést újabban nem kaptam, s így nem is javasolhatok mást, mint azt, hogy újabb határozatban kérjük a magas kormánytól ezen sérelmes ügynek mielőbbi végleges rendezését. Mult évi jelentésemben a katasztrofálisan rossz termés miatt több intézkedést javasoltam Egyházaink létfentartása, s rendes terheinek mikénti