A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— 27 — csak időlegesen is megnyugtató volna az eddig felmutatott eredmény, legalább tízszer annyi példányszámnak kellene már elkelni a „Kis Tükör"ből, s minden lelkésznek elő kellene fizetni a „Ref. Sion"-ra. Egyrészről azért, mert e két lap fentmaradása reánk életszükséglet, másfelől pedig „presztízs" kérdés ezek fenntartása, mert egyházmegyénk elég nagy és vagyonos ahhoz, hogy két ilyen nélkülözhetetlenül szükséges lapot fenn tudjon tartani. Üres, és tartalom hiányában szenvedő, s részben sértett önérzeti túltengésben levő bírálatokkal akarni kibújni az erkölcsi kötelesség alól, ez a legelitélendőbb eljárás, ez önzés és pedig csúnya önzés. Bár ezúttal minden irányban való takarékosságot ajánlom, de ezen folyóiratoknál való takarékosság önmagunk és Istenünk ellen való bűn volna, amely később megbosszulná magát. Olyanok ezek, mint a mindennapi kenyér, mely most drága pénzbe kerül, de aki azért a kenyeret magától megvonná, s nem ennék semmit belőle, a saját teste, élete fenntartását tenné kockára, s bizonnyal kárát látná. Ez okból az eddig az e.-megye által nyújtott évi segélynek 500—500 koronának ez évre is kiutalását ajánlom e lapok szerkesztőinek. Lelkésztársaimat pedig a „Ref. Sión" további pártolására és járatására, lelkész- és tanítói karunkat pedig együttesen a „Kis Tükör" terjesztésére újból és sürgetőleg felhívom, hogy tekintsék hivatalbeli kötelességüknek e két lap járatását, és híveik körében minden alkalmatos módon leendő terjesztését. Püspök Urunk, mint konventi Elnök arról értesített, 1302/930. sz. levelében, hogy a Kongrua-ügyosztály a komáromi egyházmegyében a következő egyházakat, mint káplántartó helyeket ismerte el systematisáltaknak: Komárom 2, Negyed 1, Nyitra 1, Vágfarkasd 1, Pozsony 1, ezeken kívül a püspöki székhely 1 és az esperesi székhely, jelen esetben Nemesócsa 1 káplán tartására vannak jogosítva. Az ezen helyeken szolgáló, illetve ezekre kinevezett káplánok kaphatnak kongruát, s ha ezekről az Esperes őket más helyre teszi, köteles elfogadhatóan indokolni az áthelyezést, megjelölni az időt, míg ott működnek — az idő csak rövid tartamú lehet — azután köteles őket visszarendelni helyükre, különben kongruájukat elveszítik. Ezen leirat egyrészről örvendetes, amennyiben egyházmegyénknek minden körülmények között 7 káplánt biztosít a megnevezett egyházakban, addig másfelől elszomorító a megkötöttség folytán, amennyiben mi lesz, ha a többi 40 egyházban kell a kisegítő erő hosszabb időre, s az Esperes nem rendelhet oda egyik helyről sem káplánt hosszabb időre? A kérdés ez a része még tisztázandó lesz a jövőben, de minden esetre örvendetes az, hogy már idáig is eljuthattunk.