A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

I — 25 — a kisebb vagyonú tagjaiknak kölcsönhöz juthatását, ahol pedig ilyen intézet még nem volna, legyenek rajta, hogy alakulhasson, mert a legszegényebb néposztályunkon csak ezen intézetek tudnak hatásosan segíteni s őket a lelketlen kizsákmányoltatástól megóvni. Ezeket gondolom hatékony eszközöknek a súlyos helyzet könnyebben elviselhetésére s az általános nyomor és inség enyhítésére; s kérem ezeknek elfogadását s ha valaki még tudna valami jót, szívesen támogatom. Ezekben a nehéz időkben szeretettel kérem és intem lelkésztestvéreimet, hogy őrállói tisztükről el nem feledkezve, álljanak hivatásuk magaslatán! Ügy viselkedjenek minden munkáikban, mint Istennek szolgái! Senkit semmi dolgukban meg ne botránkoztassanak, hanem gyakorolják magukat a mások — híveikért — való fáradozásokban, mutassanak jó példát a soha meg nem szűnő türelemben, melyre különösen szükségük leend a versengésekben, a háborúságokban, amelyek nyomon szokták követni az Ínséget, sőt egyenesen ennek a fegyveres csapatai. Túlkövetelésektől gyülekezetükkel szemben óvakodjanak, hanem inkább szelídséggel, jósággal, tettetés nélküli szeretettel forgolódjanak híveik körében. A tudományt, melyet hirdetnek, véka alá ne rejtsék, sőt a legintenzívebb módon gyakorolják a cura pástorálist, s minden ténykedésük arra irányuljon, hogy az Isten atyai jóságába és gondviselésébe vetett hit mindjobban megszilárduljon a hívekben. Felmutatván előttük, hogy mint ez az esztendő is mutatja, Isten megáldó kegyelme nélkül hiábavaló az emberi munka, fáradtság, ha O nem ad áldást, nincs aratnivaló, a lisztnek nincs ereje, lángja, a kenyérnek íze és domborúsága, az Ínségben és nyomorúságban vergődő embernek nincs támogatója, gondviselője! . . . Az igehirdetés állandóan arra legyen irányítva, hogy Isten igazgatja a világot, nem a természet, nem a vaksors, hanem 0 visel gondot minden teremtményéről. Ha csapásokat bocsát reánk, azért cselekszi azt, hogy felrázzon bennünket az önzésből, közönyből, hitetlenségből, magához vonjon, térítsen bennünket a bűnök ösvényéről. így nem fog szidalmaztatni a mi szolgálatunk. Az árvaházak körül hiteles adatok állanak rendelkezésemre, s örömmel jelenthetem, hogy ennek életében és létezésében sorsdöntő fordulat állott be, amennyiben, mint nt. Nehézy Károly lelkésztársunk jelentette nálam, az árvaház fentartói adásvételi szerződés útján megvették Kiskoszmályon, a lévai járásban, a grófi kastélyt 70.000 koronárt, egy emeletes épület, 18 szobából áll, 300 O-öl telken. A vételár nagyobbrészben névtelen közadakozásból gyűlt össze és teljesen fedezve van. A vétel folyó évi július hó 1-én történt és az árvák július 23-án át is költöztek állandó lakóhelyükre és pedig 20 árva, akik egy r. kath. kivételével mind reformátusok. Velük ment még három gondozó és segítő asszony. Az árvaház