A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1931. augusztus

— — kegyuraink nincsenek; egyházaink fenntartása, ennek minden szükségleteiről való gondoskodás az élő tőkére, a hivek vállaira nehezül, pedig de jó volna ilyenkor, ha ingatlanaink volnának. El lehet hát képzelni azt a keserves helyzetet, amelybe belejutottunk ez esztendőben. Honnan teremtsük elő egyházunk fenntartására a szükséges jövedelmet? Az élő töke roskadozik a közterhek alatt, kenyere sincs, vetőmagja sincs, amivel jövő évi termését biztosíthatná, hiszen aki nem vet, nem is arathat! Ezen rendes évi járulék mellett sok egyházainkra rendkívüli terhek is nehezültek. A tanügyi kormány belekergette több egyházunkat az új iskolák vagy új tantermek építésébe, amely építkezések 100,000 koronán ritkán vannak alul, hanem a legtöbb helyen felül. A legtöbb egyházunk, hogy iskoláit megmenthesse, még adósságcsinálás árán is eleget tett a követelésnek: vájjon hogyan tesz majd eleget fizetési kötelezettségeinek ma? A tanügyi kormány parancsa az is, hogy iskoláinkat teljes tanügyi felszereléssel lássuk el, ha azokat fenntartani kívánjuk. Meg lett küldve mindenhova a jegyzék a megrendelendő tanszerekről; az összeg, melyet ezekért egyházainknak fizetni kell — a tantermek száma szerint — 8—10,000 korona között változik: vájjon hogyan lehet eleget tenni ezen követelménynek ma? A gyógyalap is elküldötte minden iskolafenntartó egyházhoz a felemelt tanítói járandóságok után pótlólag kivetett többletek utólagos befizetése iránti felhívásokat. Ezek a régi dijak mellett, mint a tanítóknak a fizetésben a törvényes fokozatokba lépése folytán keletkezettek, ebben az évben fizetendők, de hát honnan vegyük elő ezeket is? Az eddig elősorolt terhei egyházainknak mind ebben az évben állottak elő s nehezültek reánk s mind iskoláink új terhei gyanánt szerepelnek a régiek mellett, de ilyenül számítható a törvényhozás által alkotott azon törvény is, mely az igazgatói fizetést rótta az iskolafenntartókra, mert hiszen ezt a terhet is igen sok helyen csak most kezdik viselni egyházaink, amelyek eddig ezt nem viselték, vagy megtagadván a fizetést, vagy a tanító nem követelvén azt. De most már a tanítók panaszára a járási főnökségek, vagy a járásbíróságok mind több egyházunkat idézik tárgyalásra s szorgalmazzák a fizetést. Mi lesz ennek a vége? . . egy újabb tehertétel az egyházak évi költségvetésében. Mindezek e keserves esztendőben zúdultak egyházunkra, pedig roskadásig elég volt a teher már a mult évben is. Ezek iskoláink révén nehezültek reánk, a mult évben pedig a lelkészképző szeminárium és internátus részére kellett nagyobb terheket vállalni egyházainknak. A fél kilogramm buza évi járulék s egy megfelelő helyiség építésére történő adakozás szinte nagy súllyal nehezül egyházaink mérlegébe. Az e.-megyei szükségletek fedezése is nélkülözhetetlen, mert ezen