A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1929. augusztus

-il XIV. Az előadottak alapján a kérdés másik oldalára kiterjedőleg szükségesnek találom azt, hogy a vágsellyei járási főnökség ellen, aki a fentiek figyelmen kívül hagyásával a vágfarkasdkjajjkákie^ minden jogalap hiján, végrehajtást rendeltek közgyűlésünk az Országos Hivatalnál panasszal éljen, kérve az Országos Hivatalt, hogy a jövőben hasonló esetek elkerülése végett világosítsa fel a járási hivatalokat, miszerint a tanítótestület tagjainak díjlevélszerű járulékaik ki nem szolgáltatása miatti panaszaik tárgyában csak akkor rendeljenek el a fenntartó egyházak ellen végrehajtást, ha a panasz az esperes által helybenhagyva és megerősítve adatik be hozzájuk. Kérem javaslatom elfogadását. XV. Mult évi gyűlésünk óta két örvendetes eseményről számolhatok be, amelyek elsősorban egyházmegyénk jó hírnevét, de egyúttal hitéletünk mélyítését is vannak hivatva emelni. Megjelent a »Református Sión" mint havi iolyóirat s a „Kis Tükör", mint népünk számára kiadott vallásos tartalmú havi újság. A „Ref. Sion"-t lakóhelyünk zárt volta, vagyis az a szükséglet hívta életre, hogy lelkészi karunk, különösen ennek ifjabb tagjai, akik nincsenek abban a helyzetben, hogy a mai könyvdrágaság mellett tudományos könyvek és a hirdetendő isteni Igének minél tartalmasabb és így sikeresebb közölhetése céljából könyvtár beszerzésre nagyobb anyagi áldozatot hozhassanak: a „Ref. Sion"-ban megtalálhassák a hivatali állásuknál nélkülözhetetlen ismereteket a vallás tudomány mai állásáról. De másfelől kész anyagot is találhassanak az Ige hirdetésének minden ágazatában való hasznos forgolódásra nézve; mert bizony az útbaigazítás és a tanulás mindnyájunkra ránk fér, s különösen hasznos az ifjabbakra, ha a náluk tapasztaltabb, s talán több talentummal is megáldott lelkésztársaik munkáit olvashatják, s azt a maguk és a híveik okulására felhasználják. Még csak mustármag ez a folyóirat, melyet egyházmegyénk lelkészi testülelének óhajtása s az ebből fakadó anyagi áldozata hívott életre és tart fenn, de hogy hézagot pótló, ezt bizonyítja az, hogy ma már Szlovenszkó nagy részére, sőt Kárpátaljára is több példányban jár. Tartalmát és beosztását nem részletezem, ismerjük mindnyájan, de annyit már most megállapíthatunk róla, hogy kitűzött célunknak mindenben megfelel, s a benne közölt szellemi termékek a kellő magas színvonalon állanak. Ennek megállapítása mellett haladjunk el minden észrevétel nélkül azon kicsinyes gáncsos-