A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

űr megjelenése, kit esperes úr az alábbi szívből fakadó beszéddel üdvözöl: Méltóságos Egyetemi Tanár Úr! A szlovenszkói egyetemes református egyház alkatrészét képező Komáromi Református ker. Egyházmegye ünnepet ül ma, örömünnepet! A lemondás folytán megüresült s egyházi törvényeink rendelkezése szerint immár jogerősen megválasztott Gondnokát iktatja be tisztes hivatalába. Egyházunk puritán hitelvei épségben és tiszteletben tartása mellett is a vezérnek állásába történő beiktatása lehető ünnepélyességgel szokott történni, így történik most is, amidőn nagy lelki örömmel gyűlt össze nagy egyházmegyénk majdnem minden alkotó tagja, hogy üdvözölje — ünnepelje új Gondnokát, világi Elnökét! A mi kegyelmes Atyánk-Istenünk még fokozta örömünket, magasabb nivóra emelte ünneplésünket, amidőn közénk vezérelte Méltóságodat, hogy résztvegyen örömünneplésünkön. Mert nem a véletlen munkáját, hanem Istenünknek atyai kezét látjuk Szeretetreméltóságodnak ide küldésében; az Ő végetlen jóságának a bizonyságát ismerjük fel abban, hogy épen a nemes s minden református magyar ember által oly nagyrabecsült és szeretett Holland nemzet képviselője van jelen és vesz részt mostani ünnepélyünkön. Többszörös az a kapcsolat, mely egyházunk minden tagját a nemes és tiszteletreméltó Holland nemzethez fűzi. Felesleges volna ezeket részletesen felsorolnom, hiszen mindnyájunk előtt ismeretes, hálásan őrizzük azokat emlékezetünk tábláin. Csak a legkimagaslóbb jótéteményre mutatok rá, mikor dicső emlékű elődeink ott szenvedtek a gályák padjain, hullatva a testi és lelki fájdalmak keserű könnyeit; Hollandia nagyfia De Rujter Mihály admirális nyújtá feléjük szabadító karjait s adta vissza őket önmaguknak, családjuknak, egyházuknak. Az б áldott emléke élni fog szivünkben s vele együtt a hollandi népé e nemes hitsorsosainké is, amíg csak valahol a földnek kerekségén egy református magyar ember él! Együtt voltunk akkor a bánatban s most együtt vagyunk az örömben! Bizony Isten van velünk, Isten jár közöttünk most! Örömünk túlárad! Köszöntjük Méltóságodat szivünk örömével. Kitárjuk szivünket-lelkünket, áldjuk Istenünket, ki minket ismét összehozott; s köszöntjük Méltóságodat a szentírás szavaival: „Áldott, aki jött az Úrnak nevében!"