A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1928. április, 1928. augusztus

- 13 Ének szava hallik, a gályarabok bánatos éneke: „Térj magadhoz drága Sión! Van még néked Istened. Ki atyádként felkaroljon, s •> ' Szivét ossza meg veled I" r Falunk temetőjéből a szellő a holtak porából nőtt akácok, thúják, buxusok frissen sarjadt leveleinek suttogó szavait hozza: — „A Krisztus nekünk nyereségünk, mind életünkben, mind halálunkban 1* Légy hű a Krisztushoz" — Te is „mind a halálig!" A drága mult is, a családi szent hagyomány is lelkesedéssel tölthet el; a temetőnk beszédes csendje igaz Krisztusi egyházunk iránti áldozatos szeretetre buzdítanak; egyházmegyénk 55 anya- és leányegyházának egy emberként megnyilvánult bizalma, széles mezőn való munkára, 46 ezer lélek szellemi és anyagi ügyeinek irányítására hívnak s reménységgel tekintenek vezéri ténykedésed elé; Istentől nyert szép tehetségeid, erős akaratod pedig biztosítanak mindnyájunkat, hogy reménységünk nem lesz hiába való! Előre tehát az Isten szent nevével! Mert egyházunk élet-egén, mint annyiszor már, most is borús fellegek ülnek; körülöttünk minden bizonytalan. Küzdés a sorsunk mindenkivel! De à cél tisztán ragyog előttünk: az egyház hajójának békességes vizekre való vezetése, az egymást megértés és a szeretet evezőivel s a hithűség és bölcsesség kormány-rudjával. Ha zúgnak is ma még a felbőszült, felkorbácsolt hullámok, ha végig seperve a hajó fedélzetén: magukkal visznek is sok mindent, amit alkotánk, a mi kedves volt előttünk, ha elragadják is az enyészet hullám-sírjába azokat, akiket szivünk szeretett: Te állj rendületlenül a kormánynál, a hithűség magaslatán : „s Tied leszen az Élet koronája!" Boross Kálmán^ e^DEL.iiSi^ősebb^ tanácsbírója a tisztikar és egyházmegye "lelkészei n

eveBen" a"T<ÔVefkézőkép üdvözli a gondnok urat: Nagyságos e. m. Gondnok Úr! Kedves Urunk! Nekem jutott a szerencse, hogy mint a komáromi ref. egyházmegyénk egyhuzamban legidősebb tanácsbírája, üdvözöljem Nagyságodat e. m. gondnoki székének elfoglalása