A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1927. augusztus
II. Mult évi egyházmegyei gyűlésünk óta, melyen a kongrua-törvény meghozatalát már jelentettem, —ebben az ügyben sok minden történt, de a beigért végrehajtási rendelet mindezideig sem jelent meg. Már okióber havában bekérte az isk. Referátus a lelkészek eddigi államsegélyéről készített kimutatást tőlem, —amit a püspöki hivatalhoz idejében be is terjesztettem, amelyben a káplántartó helyekről és a nyugdíjas lelkészekről szóló adatok is bentfoglaltattak; úgyszinte az egyházak lélekszáma is. Azt hittem ekkor, hogy ezzel a végrehajtási utasításhoz szükséges adatok már ott lesznek a Referátus birtokában. November hónap folyamán azonban megjelent a Referátus 51962/26. III. alatt az „Osobnf vykaz", mely minden egyes lelkészi hivatalhoz megküldetett s ebben a lelkész személyi adatairól, családi állapotáról, végzett tanulmányairól, szolgálati idejéről, az államtól és az egyháztól élvezett javadalmairól s az ezekből levonható kiadásokról kellett pontos kimutatást, illetve adatokat beterjeszteni s annak végén egy kötelező nyilatkozatot aláírni, melyben a lelkész, sőt családja is kötelezi magát arra, hogy ha a kongrua végleges megállapításánál az fog majd kitűnni, hogy neki a réginélkevesebb kongrua illetmény jár, — úgy a többletet vissza fogja fizenti. Az ivek, fájdalom, csak szlovák nyelven adattak ki s igy a lelkészek nem láthattak tisztán, liogy mit kell bevallaniok, s miket vonhatnak le. így meglehet, hogy meg nem felelő adatok is csúszhattak be a kimutatásokba, amelyek a végleges megállapításnál eseileg hátrányukra fognak szolgálni. Én a megjelenés után azonnal egybehívtam a csallóközi lelkészeket s az általam megíudoit ismereteket közöltem velük, hogy az ív kitöltése lehető egyöntetű legyen, de már a többi vidékek felvilágosítására nem jutott időm, mert a beadási terminus oly rövidre volt szabva, hogy a lelkészértekezlet összehívása nem volt lehetséges. Szerencsére főt. Püspökur, ki az iveket is* szétküldte s kihez kellett azokat beterjeszteni is. küldött minden helyre magyar szövegű utasítást is, mely a lelkészek helyzetét nagyon megkönnyítette s a helyes kitöltést lehetővé tette. Hálás köszönetünk legyen jutalma ezért is Ezen beadott ivek alapján azután a mulí év december havában a Reíerátus kiutalta minden lelkésznek, szolgálati évei számításba vételével, a hiányul jelentkező összeget, mint kongrua-előleget addig, mig a végrehajtási utasítás meg fog jelenni s azt havonta pontosan küldi is, levonva mindenkitől 1926. jan. 1-től járó nyugdij-járulékot visszamenőleg egy összegben, 1927-től fogva