A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1926. augusztus

- -16 ebben az évben legyen köteles kisebb-nagyobb adományaival mindert anya- és leányegyházunk hozzájárulni. Kezelje ezt a pénzt az e. m. közpénztár, ahova az adományok beküldendők lesznek. Az egyházak a hozzájárulást eszközölhetik gyűjtés utján, mely történhetik a közelgő adószedések, vagy vallásos estélyek alkalmával, vagy a lelkészképző intézetre nézve tavalyi lélekszám szerint az e. pénztárából befizetendő kulcs szerint. Az alap a magunké leend s hivatva lesz majd pótolni a közalapot, amely amint látszik a közös magasabb egyházi intézmények létrehozása és fentartásában kimerül s bajba jutó egyházainkon és lelkészeinken segíteni belátható időn belül nem leend képes. Kérjük világi nagyjainkat, tehetős hitsorsosainkat is arra, hogy ne zárják el szivüket, ne vonják meg kezüket az adakozástól ; mert hiszen ezzel egyházunkhoz való szeretetüknek s ama dicső és örök emlékű nagyjaink iránti tiszteletüknek és hálájuknak fognak kifejezést adni s bizonyságot tesznek vele hitükről. Az adományok sorát, ha indítványom elfogadtatnék, magam kezdem meg 100 koronával. * Jelentőségteljes esemény történt a jelen év folyamán nemzetgyűlésünkben. Meghozatott a kongrua-törvény, mely a lelkészi fizetéseket s a lelkészek nyugdíjazási ügyét s végül a lelkészi özvegyek és árvák nyugdíját és neveltetési járulékait rendezi. A már szentesített törvény ugyan nem olyan, mint aminőt jogosan vártunk ; sőt első tekintetre mi reánk, református lelkészekre nézve visszaesést, hátramenést jelent. Lesznek s lehet, hogy sokan, akik el fogják veszíteni eddigi kongruájukat s igy jelentékeny károsodást szenvednek majd, ha ez a törvény kíméletlenül végrehajtatik. Minden a végrehajtási utasítástól függ s azoktól, akik a becsléseket foganatosítandják. A törvény bizony nem tökéletes. Sok a hiánya és a hibája. Az ötletszerűség és a mai vallásellenes nézetekkel való megalkuvás és kiegyezés bélyegét magán viselő, gyors munka eredménye. Maga az a tény, hogy a lelkészi fizetés minimumát 9000 K-ban állapítja meg, tehát az egyetemi képzettséggel biró lelkészi kart a fizetésben az állami szolgákkal egy osztályba sorozza, már megmond mindent. Másfelől az a körülmény, hogy a terményben adott lelkészi fizetéseket, földet, gabonaneműeket a mai drágaság és változó árak mellett rendeli újból felbecsültetni, sejteti előre velünk, hogy Államunk törvényhozása és kormánya nem sokra értékeli a lelkészi munkát s csak különféle körülmények kényszerítő hatása alatt hozta meg a törvényt, de lehetőleg tehermentesíteni akarja az állampénztárt a lelkészi kar jogos követeléseitől. A jövedelmi adónak, a nyugdíjjáruléknak a megállapítandó jövedelemből le nem