A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

mert Jézus hitéhez hű, jellemben fényes utódokat kiván úgy egyházunk, mint az általános emberiség szent érdeke ; t) mélységes lehangoltság fogja el e. m. közgyűlésünket Esperesünk jelentésének bekezdő és végző részébe foglalt búcsúszavaira. Lehangolta a lelkeket az a túlzott szerénység és elégedetlenség, amellyel a mindenkor dicsekedésünkre szolgáló esperesünk rajzolta működését, s külsőképen nem látható eredmények és alkotások híján eredménytelennek nevezte szolgálatát. Ámde az e. m. közgyűlés más véleményen van. Tóth Kálmán úr 16'/» éves esperesi működéséből az utóbbi 9 esztendő olyan időkre esett, amikor vérzivataros felhők gyülekeztek az égboltozatra, s a lecsapkodó villámok szörnyű veszedelmeket sodortak fejünkre. E 9 esztendő alatt nem vesztünk el, közintézményeink állnak ma is. Csillagos tornyainkban ma is zúgnak a harangok, templomainkban felharsannak az orgonák, megcsendül a zsoltári ének, s a hivek talán nagyobb buzgalommal hallgatják a megszűnés nélkül hirdetett igét, mint valaha. Iskoláinkból egyet se vesztettünk, avagy adtunk fel, — s az egyre megujuló iskolaépületekben édes nemzeti anyanyelvünkön tanulja ifjuságunk az élet és a lélek tudományát Gyülekezeteinkben kormányrúdnál a vezérek, egyik szemük a hivek bajain, másik az esperesi székben ülő vezéren, kérve-várva remélve a tanácsot, segitséget. Föllendülő valláserkölcsi élet, hitbuzgóság, nemes verseny az adakozásban és alkotásban, egyetértés, jó rend és békesség mindenfelé ! Az e. m. közgyűlés teljes tudatában van annak, hogy mindez a sok szép eredmény és virágzás az Ur után első sorban nt. Tóth Kálmán esperes ur érdeme О azt mondta magáról : Közigazgatási gép lettem, pedig evangelista akartam lenni ! Igaz, elvégezte pontosan terhes közig, teendőit, de amellett evangelista is volt. Ahány iktatószámos levél repült ki a deákii alacsony irodából, ugyanannyi intéskérés-buzditás-tanács is repült a tévelygőkhöz, a csüggedezőkhöz, a félénkekhez és a tudatlanokhoz. S amely