A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

26 58 éves korában hosszas szenvedés után f évi február 1-én. Született Negyeden, hol atyja lelkész volt. Középiskoláit a pozsonyi ev. lyceumban, theologiát Budapesten végzett és Pápán. Mint segédlelkész szolgált Negyeden, Magyarsókon, Kisujfaluban, Nagymadon, Nagymegyeren és Komáromban 1886—1892 ig. Mint rendes lelkész Apáczaszakállason 1904 okt l-ig, azóta Perbetén működött Féltő gonddal, tiszteletet parancsoló önérzettel szolgálta és védte a szent ügyet, mint a Krisztusnak jó vitéze. S óh mint tudott lelkesedni igazainkért és bízni feltámadásukban I Családot nem alapított; szeretetét vérrokonai, barátai és hivei között osztotta meg. A perbetei egyháznak 10 ezer, az udvardi leányegyháznak 5000 korona alapítványt hagyott. Rokonszenves egyéniségét szivünkbe zárjuk, emlékét megörökítjük. c) Súlyos veszteség érte tanítói karunkat és egész egyháztársadalmunkat Mokos Kálmán kisújfalui kántortanítónak 63 éves korában f évi április 13-án bekövetkezett váratlan halálával. 46 éven át működött a nemes pályán gyülekezetének, tanítótársainak és mindnyájunknak állandó nagyrabecsülése között. Működése egy mindvégig lelkiismeretes és szakavatott pedagógus áldásos tevékenysége volt. Iskolája a megye ref. iskolái között a legelső helyet foglalta el s mintaképül szolgált. Népének igazi atyja volt s épen ezért működése az iskola falain is túl terjedt. Szeretettel foglalkozott az iskolából kikerült fiatalsággal, akiknek számára egyesületet alakitott, melyet nagy szeretettel és hozzáértéssel vezetett." így jellemzi őt a „Magyar Tanító" szaklap. E méltatáshoz mi teljes mértékben hozzájárulunk és kiegészítjük azzal, hogy mint egyházi tisztviselő is páratlan hűséggel végezte otthon és megbízatás esetén másutt is teendőit. Hirtelen halála mély gyászba borította népes családját, községét és egyházmegyénket, melynek kezdettől fogva közgyűlési képviselője volt. Legyen áldásban megörökítve a tanügy ezen jó és hü munkásának emlékezete ! d) Fájó szívvel értesültünk egyházmegyénk örökös tb. vil. tanácsbírójának és főjegyzőjének, Dávidházy János volt csallóközi, majd kényszerű távozása után tatai főszolgabírónak a folyó évben történt elhunytáról is. Egy évtizeden át szolgálta a boldogult közügyeinket mindenkor nagy ügybuzgósággal, hűséggel és szeretettel, felejthetetlen jó és kedves emléket állítva magának egyházmegyénk történetében és mindnyájunk szivében. Halálakor egyházmegyénk nevében is részvétiratot intéztem gyászoló családjához. Méltó, hogy nagy érdemeit és jó emlékét jkönyvünkben is megörökítsük. 2. Változások a lelkészi karban. a) A mindnyájunk élénk és méltó fájdalmára épen mult évi közgyűlésünk napján Komáromban hirtelen halállal kimúlt néhai Udvardy Gyula madari lelkész helyére meghívás utján megválasztotta a gyülekezet Mokos Kálmán komáromi hitoktató lelkészt. Az állást október 22-én elfoglalta, miután elődje