A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1923. szeptember

14 nek, ténykedéseikkel egy-egy léglát visznek ehhez az épülethez, Építőhatásuak a vallásos esték, ha azoknak programmja a Krisztus és az ő szent tudományának ismertetése. De mindenütt nélkülözhetetlen feltétel az, hogy az egyesület, vagy estély szigorúan elhatárolt vallásos tevékenységi körében maradjon meg. Az Istenben vetett erőteljes hitből származnak a jó cselekedetek. Akinek hite erős, bizalma Istenben rendületlen, szivesen áldozik az földi javaiból az ő szentegyháza fennmaradhatása és virágzásáért. Az áldozatkészségre pedig soha sem volt nagyobb szükség, mint ma van. Azt mondhatjuk, hogy egyházunk a mai adott viszonyok között úgy maradhat fenn, ha hiveink kétszerháromszorta nagyobb áldozatokat hoznak, mint eddig. Nekünk nincsenek sok holdakra terjedő alapítványi birtokaink, kegyuraink, hasznot hajtó jogaink, nálunk mindent ami kell, az élő tőkének, a hívek áldozatkészségének kell előteremteni és viselni. Ez az a forrás, mely élete hajnalától fogva táplálta kálvini ref, egyházunkat s ez eddigelé soha ki nem apadt, el nem lanyhult, — s mostani nehéz helyzetünkben is egyedül csak ebben bízhatunk! Segített ugyan néhány évtized óta a mindenkori állam viselni hiveink egyház- és iskolafenntartási terheit, ámde úgy látszik el kell készülnünk arra, hogy ettől a segítségtől előbb-később elfogunk esni. Már ma megállapíthatjuk, hogy osztálytanítói állásaink létalapja, mindenütt, ahol csak 100 К val járul ezekhez a fenntartó egyház, megingott az államsegély esetleges megtagadásával ezek nem lesznek máskép fenntarthatók, hanem csak úgy, ha őseink példáját követve, erőnket megfeszítjük s terményekből, készpénzből, ahol lehet földekből álló új díjleveleket alkotunk, melyeknek terhe természetesen csak az élő tőke — a hivek vállaira nehezülhet. Lelkészeink fizetése sem olyan, aminőt sok évi tanulmányaik, magas képzettségük és a mai viszonyok által okozott nagy drágaság megkövetelnek. Sokat kiván tőlük az élet — a társadalom, a köz- és jótékonysági munkák gyakorlása, — sokat az egyház a hitélet építése terén ; de az ellenszolgáltatás anyagiak tekintetében nem megfelelő. És mégis azt kell mondanom : ennek a sebnek tovább kell fájni, — mert a nyugvókat megbolygatni nem tanácsos, — és mert a mai embervilág gondolkozás módja, egyháza iránti hidegsége a seb meggyógyíthatására nem nyújt semmi reményt. Javulást csak az idő hozhat, ha majd az áldozatkészség híveinkben magasabb lángra gyúl s tündöklőbb fénnyel ragyog, mint ma. Az új törvények végrehajtásával közpénztárunkra is sok új kiadások költségei fognak nehezülni, a felsőbb egyházi testületek megszaporodott költségei, közalap megteremtése, egyházmegyénkre nehezülő bírósági, közigazg. és egyébb költségek, egyházlátogatás, ezeket csekély tőkénk kamatai ki nem bírhatják, így a közpénztárt is évről-évre tőkében is, s a folyó kiadások fedezhetése tekintetében is járulékaink emelése által erősítenünk kell.