A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap A forradalom eltörölte a feudális, monarchikus államformát, törvényhozó testületét feloszlatta és helyébe léptette a népköztársaságot az orsz. nemzeti tanács fennhatósága alatt. E közben megkezdődtek a katonai megszállások nyugaton, keleten és délen. A népköztársaságot csakhamar (márc. 21.) felváltotta a négy hónapig tartó kommunista rémuralom ; mignem ennek is véget vetett az ellenforradalom s a megszervezett nemzeti haderő. A forradalmi és kommunista éra, mely rövid, de rémes szereplésével oly örökre gyászos emléket hagyott maga után, egyházmegyénkben nagyobb mérvű és számbavehető anyagi kárt nem okozott. Ennek elejét vette az 1919. év elején bekövetkezett cseh megszállás, majd később az érsekujvár-komáromi vasútvonalig előnyomult kommunista csapatok visszaszorítása. Ép ezért, bármily visszásán hangzik is, a megszállás pillanatnyilag bizonyos megnyugvással találkozott. A nép köztársaság és kommunizmus idején szervezett községi tanácsokban helyet talált a józanabb és értelmesebb népelem, — ezek közt a kisbirtokosok, a lelkészek és tanítók, — akik aztán a túlzó radikálisok felforgató törekvéseit ellensúlyozták. A kommunista terrorcsapatok fenyegető fellépésükkel folytonos rettegésben és bizonytalanságban tartották ugyan az útvonalaikba esett községek lelkészeit, — a dunamocsit pl. kirendelték lövészárkot ásni, a rkalh. papot kegyellenül kivégezték, — de miután meggyőződtek róla, hogy a ref. lelkészek koránsem dúskálkodnak a földi javakban, sőt bátran proletár számba is mehetnek, velük szemben kíméletesebb magatartást tanúsítottak. Kisújfaluban még bort is adtak pünkösdkor az urvacsorához. Sokkal jelentékenyebb az erkölcsi kár, amit okozolt a forradalmi és bolsevista propaganda azzal, hogy meggyengítette a hazafias érzést és nemzeti öntudatot, diszkreditálta a vallást, megingatta a jogtiszteletet és utat nyitott a féktelen szenvedélyek és szertelen kívánságok önkényü kielégíiésére. Az elhintett mag termése mutatkozik is szerte az elharapódzott erkölcsi züllésben. A tisztesség, becsület régi fogalmai elhalványulnak, mindenfelé túlzott követelésekkel, rideg önzéssel, az érvényesülésért való tülekedéssel találkozunk. így mennek aztán veszendőbe az igazi demokratizmus legszebb elvei és eszméi, a feléledt népjogokkal és szabadsággal való visszaélések, a demagógia felülkerekedése következtében. Konkrétebb alakban nagyobb horderejű volt ránk a cseh megszállás, melynek folytán egész egyházmegyénk, épúgy mint a barsi em. és a drégelypalánkiból is két egyházközség : Ipolypásztó és Losonc, a tiszáninneni egyházkerület nagyobb része és a tiszántúlinak is egy töredéke a csehszlovák köztársasági állam fennhatósága alá került. A megszállás után csakhamar bekövetkezett az országhatárok elzárása és minekünk — elszakiltatva édes hazánktól, hitsorsos testvéreinktől,