A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap kezleli elnöki állásairól való lemondását. Arra kér, hogy marasztalásától tekintsünk el, mert elhatározását komolyan megfontolta és ahhoz ragaszkodik. Határozott.kijelentése után szinte nem merem őt marasztalni és mert belátom, hogy aki hosszú időn át erőinek legjavát, fényes tehetségeit/mindig odaadó hűséggel és haszonnal a közügy javára szentelte annak joga van'azt kérni, hogy a teher egy részétől mentesittessék. Kérelmét tehát pártolólag terjesztem a nt. és lek. Közgyűlés elé abban a jóleső reményben, hogy más szélesebb munkakörben a mienk marad és még áldásosabb tevékenységet fejthet ki anyaszentegyházunk építésében. 15. Mély tisztelettel terjesztem elő a magam kérését is, miszerint engem az esperesi tisztség további viselésétől már most felmenteni méltóztassék. A jövő tavasszal 15 éve lesz már, hogy az egyházmegye soha eléggé meg nem becsülhető bizalmából a kormányzat élén állok és az én nagyon jól érzelt és ismert fogyatékos erőmmel, mint esperes, a közügyet szolgálom. Hivatalom betöltésében mindig éreztem bizonyos hiányt, éreztem Pál ap. szavaival szólva azt, hogy ha volt is akaratom a jóra, de nem volt elég erőm, hogy véghez vigyem. Már a nagy összeomláskor komolyan foglalkozlam a lemondás gondolatával és csak a puszta kötelességérzet tartolt vissza, hogy a helyzet kialakulásáig helyemet el ne hagyjam. Azóta mindinkább érzem nemcsak testi, de lelki erőim hanyatlását és őszintén be kell vallanom, hogy a nagyfelelősségü állást nem vagyok képes tovább ugy betölteni, ahogyan kellene és magam is szeretném. Fáradt vagyok. Erőt vett rajtam a csüggetegség. Vágyom a nyugalom után. Legszívesebben nyugdíjba mennék, ha lehetne. Hiszen néhány hónap múlva betöltöm 67. é.emet és nyugdijképes vagyok. De ha már egészen félre nem vonulhatok, egyénileg is utalva vagyok annak keresésére, hogy megválva a közügyek vezetésétől, mint egyszerű lelkész, lehetőleg nyugodtabban löllhessem el még hátra lévő időmet, mely számomra a kegyelem Istenénél kimérve van. Mindezek után, bocsánatot kérve mostani jelentésem sok fogyatkozásaiért és hálás szívvel megköszönve tisztviselő társaimnak és egyházmegyénk egész közönségének irántam mindig tanúsított nagybecsű jóindulatát, a nagykegyelmü szent Úristen áldását kérem anyaszentegyházunkra, egyházmegyénkre, ennek lelkészi és tanítói karára, minden rendű és rangú tagjaira és maradok a nt. és tek. közgyűlésnek Deáki, 1921. november hó alázatos szolgája és hálás hive Tóth Kálmán esperes.