A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1920. október, 1921. január, 1921. november

Lap 2880 К, 360 Véve nád helyeit à 16 К 5760 K-t kap; só, hús helyeit is a 25 év előtti árat. Ehhez járul, hogy 20 hold javadalmi földje a határ leglávolabbi és legérléktelenebb részén adatott ki. Az egyházlátogató bizottság hivatkozva arra, hogy a dijlevél változtatáskor a gyülekezet sem akarta hivatalnokait jövedelmükben megrövidíteni, felhívta az e. elöljáróságot, hogy ha már az eredeti javadalmat természetben kiszolgáltatni nem lenne hajlandó, legalább az 1534 K-ban megállapítottujabban 400 K-val pótolt váltsági összeget emelje fel aképen, hogy a lelkésznek földeken kívül 6000, a kántortanítónak 3000 koronát adjon. A presbitérium az ajánlatot elfogadta ugyan, de csak úgy, ha az egyházi közgyűlés is hozzájárul. A közgyűlés azonban az esperesi kiküldött, tek. Mészáros Károly úr minden érvelése és felvilágosítása után is, minden további fizetés rendezéstől egyhangú határozattal ridegen elzárkózott. Miután a kamocsai esetből nyilván megállapítható, hogy a halóságok tévedése folytán illetve előre nem látó intézkedései miatt, dijlevél csonkítás esete forog fent, amit az egyházi törvények mindig tiltottak (L 1:115. §.) az ügyet bírói eljárás alá bocsátottam. Ugyancsak díjlevélcsonkítási ügyben a negyedi lelkész is adott be keresetet a közgyűléshez és bírósághoz. Mindkettővel foglalkozni fogunk. Cbilizrüdványon a népgyűlés sokallotta meg a lelkészi fizetést és 25 q búzából 10 q-át, 8 öl fából 4 ölet el akarna vétetni. A presbiterek többsége is e mellett nyilatkozott azon indokolással, hogy a nép máris 4-szeres adóterhet visel, mégis 4—5 ezer túlkiadás mutatkozik és így az egyházat fenntartani nem képes. Nem szűkkeblűségböl teszik. A f. évben 13 ezer koronát vetettek ki magukra önkénles ajánlatképpen, hogy függőadósságuk terhétől szabaduljanak. A lelkészlak elavult tetőzetének már halaszthatatlanná vált megújítása újabb rendkívüli terhet jelent. A díjlevélcsonkítást nem engedhetvén meg, a lelkésszel vállolt szó után, az elöljáróságot azzal nyugtattam meg, hogy amíg a mostani drágaság uralkodik, a lelkész úr is hozzá fog járulni a terhek viseléséhez olyképpen, hogy az elvonni kivánt 4 öl puhafa értékének megfelelő nagyobb összeget fog felajánlani az egyháznak önkéntes adományul. Kétségen kívül, az egyházközségek a mostani rendkívüli drágaság idején nagy nehézségekkel küzdenek, különösen ott, ahol föld-, terményvagy magiári'jövedelem nincs, hanem pénztőkék vannak takarékpénztárban, vagy hadikölvényekben, mert azok alig vagy éppen nem jövedelmeznek. Több egyházban 100—300% pótadóval is alig képesek a pénztári egyensúlyt megtalálni. Alsószőlősön a lelkészfizetésböl 5303 К hátralék van. A konv. fa és bor magas ára miatt, a lélekszámban és vagyonban is megfogyatkozott hívek nem képesek megfizetni Bálorkeszin 2490 K, Dunaradványon 1184 K, tanítói 773 K, Zsigárdon lel-