A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július

- 6 séget utasítson el, a mely a dijlevelek terménybeli részeinek megváltásánál nem a forgalmi, — a minöen­kori piaczi árakban — hanem fix összegben leend megállapítva. 6- A tanítói karból eskütételre jelentkeztek: Czirók Dezsőné Kiss Jolán nemeshodosi, Tóth Zsigmonöné Prekopa Aöél nagy­maöi és Tilöy Etelka bögellői tanitónők. A kgyülés tőlük a törvényben előirt esküt felvette. 7. Olvastatott nt. esperes úrnak egyházmegyénk egy évi hitéletét és fejlődését feltüntető részletes és kimeritő jelentése, mely a gyűlés alkotó tagjainak kinyomatva előzetesen meg­külöetett, azokból a közgyűlés által felolvasottnak tekintetett s egyes intézkedést igénylő pontjaira a következő határozatok hozattak. 1. Az általános részben fájón emlékezik meg esperes úr a közerkölcsök hanyatlásáról, a hosszas háború folytán kelet­kezett szertelen nagy örágaságról, mely egyházainkat kivétel nélkül a legnehezebb helyzetbe soöorta, ugy hogy egyes helye­ken 200°/ 0-os pótaöóra, másutt kölcsöntőkékre szorultak egy­házaink, hogy hivatalnokaiknak természetben aöott járanöóságait fizetni tudják. A közgyűlés megilletőöéssel vesz azon szomorú helyzetről tudomást — s inti a gyülekezetek elöljáró­ságait a gonöos takarékosságra, a nélkülözhető kiaöá­sok elkerülésére egyfelől, — másfelől felhívja a segély­osztó bizottságot, hogy a jelen évi segélykiosztásnál, kiváló figyelmet fordítson arra, hogy a legnehezebb helyzetben levő egyházaink jussanak a kiosztható segé­lyek által terheiknek némi könnyítéséhez. 2. a) Kegyeletes szavakat szentel jelentésében esperes úr Borza Mór volt hetényi lelkész egyh. m. tanácsbiró, számszéki tag emlékezetének. A közgyűlés fájó érzéssel veszi tuöomásul azt a szomorú valóságot, hogy akinek szép tehetségeire, minden téren bizton számithatott, a hü pásztor, az igaz biró, a szelid és Ízléses humor páratlan mestere Borza Mór nincs többé!... nem láthatjuk őt gyűlé­seink alkalmával a tagok sorában! Könyes szemekkel bucsuzunk tőle, hűséges mun­káját, éröemeit, kebves emlékét szivünkbe zárjuk, szét­ömlő porait Isten oltalmába kérjük és ajánljuk. b) Nemesen megfutott életpálya s 40 éven át hiven telje­sített kötelesség roskasztó terhe alatt nyugoöni tért a tanítói

Next

/
Oldalképek
Tartalom