A Komáromi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 8 — minden tisztesség mellé, elhelyezett egy csomó munkát, és elvégzendő kötelességet. Így van ez különösen a magasabb állásoknál, igy van a gondnoki állásnál is. A törvény előirja a gondnok kötelességeit, a mindennapi élet pedig, naponta új- meg új munkával világosítja meg a törvény általánosságban tartott szakaszait, melyeket a jó rend és az egyház virágzása érdekében a Gondnoknak elvégezni szent kötelessége. Vannak azonban ezeken felül olyan kötelességei is, melyeket a törvény nem ir körül, szavakkal nem határol el, melyek azonban sokszor fontosabbak a törvényben előirt kötelességeknél. Egykor, a letűnt századokban, a Gondnokok voltak az egyház patrónusai, jogainak védői és oltalmazói, a sokszor bújdosni kényszerült egyházi gyűléseknek elrejtői szállást adó gazdái. Istennek hála! ezek az idők elmultak, megváltoztak, s velük megváltozott, átalakult a Gondnok munka és hatásköre is. Ma az e. m Gondnoktól jó példát várunk, egyházunk és ennek intézményei iránti szeretetben törhetlen erényt egyházunk élő jogai — autonomiája felett való őrködésben, s ha kell azoknak oltalmazásában ; — bölcs tapintatot és ha kell szigort a gyűlések vezetésében, hogy a szenvedély és a fellázadt indulatok hangja tanácskozásainkból ezután is és örökre száműzve legyen, — végül az igazság felismerését és érvényre juttatását úgy a bíróság, mint a közgyűlés elé tartozó ügyeknek, sokszor bizony szándékosan előidézett homályában. Igen gyakran nehézzé válik ezeknek a kötelességeknek teljesítése a személyes vonatkozások miatt, — de épen ilyenkor várjuk meg legnyomatékosabban, hogy Gondnokunk egész ember legyen, ki felülemelkedvén a személyi szempontokon, ne lásson mást csak az Igazság legszentebb érdekét, s ennek érvényesülését mozdítsa elő. Ilyennek óhajtjuk látni, - nem! ilyennek tudjuk mi Тек. Gondnok urat, s ezért nézünk bizó reménységgel működése elé. Husz éves jó munkásság van immár háta mögött egyházmegyénk közéletében. — Bárhova állíttatott minden munkakörben hiven és lelkiismeretesen dolgozott. Erős a hitünk, hogy az új munkakörben,' az új bizalom által megedzett erő és munkaredvvel fog előttünk járni szeretett anyaszentegyházunknak építésében. Тек. Gondnok úr! Mikor az úr, az égő csipkebokorban népe vezéreid hivta el Mózest, — az elakarta magától hárítani a küldetést, mert nem volt a szónak mestere. Ekkor az Úr adá melléje az ékesszavu Áront, hogy neki mindenekben segítségére legyen, s ketten együtt az Ür akaratát csakugyan fényesen végre is hajtották. Ezelőtt egy esztendővel, mikor néhányan lelkünk sugallatára hallgatva, az Úr e nagy egyházvidéken élő — népének vezéréül kértük Тек. Gondnok urat, szintén el kívánta hárítani — alázatos lelkének